Értem

A tegnapi “mélységes depresszió” után úgy döntöttem,ez így nem mehet tovább.Az utam a könyvesboltba vezetett.Máris másképp látom a dolgokat!

,,Nem történt más,mint maszkot és szerepet cseréltél az emberi élet színpadán.Ahhoz,hogy kiléphess ebből a mókuskerékből,és úrrá lehess önnön sorsod felett,először is fel kell ismerned-és a lehetőségeidhez képest meg kell próbálnod kiküszöbölni-azokat a hatásokat,amelyekkel befolyásol s irányít téged a világ.A megismerés kulcsa:az öröm,a boldogság.Ha valamit nem szeretsz,ha valamit utálsz,vagy épp félsz vele szembenézni,akkor nem is tudod megismerni.Csak azzal tudsz foglalkozni,csak azt tudod elejétől a végéig befogadni,amit szeretsz,ami örömöt ad.Ezért hát csak úgy tudod megismerni magad,csak úgy tudod átélni mindazt a csodát,ami vagy,ha megszereted önmagad.Csak akkor tudod megismerni az életet,ha átéled a létezés boldogságát.Amíg a korlátaid miatt elfordulsz az élet bizonyos megnyilvánulásaitól,amíg az élet bizonyos részeit megveted,gyűlölöd és fel akarod számolni,addig nincs esélyed arra,hogy megismerd és átéld a mindenséget.Addig nincs esélyed a boldogságra…”

                                                                                                                                     A.J.Christian

                                                                                                                                  

,,Jövőd még nincsen,a múltad már nem kell”

Tengődöm a jelenben.Nem igazán találom önmagamat.A múltat már sikeresen elengedtem,de a jelenem nagyon üresnek tűnik.Talán a jövőben más lesz?És mikortól kezdődik el a jövő?Már jöhetne:).Végülis nem lenne okom a szomorkodásra,hiszen mindenem megvan,szeretek élni és kiélvezni az élet minden pillanatát,de néha annyira kicsinek és egyedülinek érzem magam.Egy porszemnek a nagyon nagy világban.Hajnali 3 körül már nagyon álmos voltam és csak ültem a Club 7 egy asztalánál és figyeltem a táncolókat.Mindenki olyan idegennek tűnt körülöttem.Szívem szerint felszedtem volna a sátorfámat és meg sem álltam volna Kaposvárig.Hiányzott a jól megszokott ágyikóm,a szobám,a házunk.. Kezdek befordulni.Most,hogy ez az idő változásával vonható-e párhuzamba,vagy az “új életfelfogásommal”,nem tudom.De legszívesebben ki sem tenném a lábam otthonról.Addig biztonságban vagyok,senki sem bánthat.Miért lettem én ilyen törékeny?Tudom,nincsenek válaszok a miértek-re,egyszerűen CSAK.Na de akkor is!Ideje összeszedned magad,Eszter!:)

Apropó, szórakoztató dolgok…

Pillangóval a Szigeten egy szép napos délutánon

Szórakoztató

Ma rájöttem,hogy milyen szórakoztató,ha valakit szórakoztatunk:).A színpadon állva a közel 300 fős nézőközönségre terelődött a figyelmem.Voltak akik tapsoltak,akik énekeltek,voltak akik iddogáltak és voltak(bár meglehetősen kevesen) akik csak fapofával ültek csendesen.Mindenesetre összességében nagyon is pozitív visszajelzést kaptunk!Aztán bejelentették a nagy-nagy hírt,hogy kibéreltek nekünk egy nagyon elit étteremben asztalokat és,hogy mi ott fogunk vacsizni.Mondanom sem kell:dínom-dánom,lakoma,evés-ivás,mulatozás,somlói galuska:D..Hejj de szép is az élet!:)

De egy valami akkor sem fér a fejembe.. Miért van az,hogy a boltok telis tele vannak maximum köldökig érő kabátokkal.És amikor kis naivan megkérdezed az eladót,hogy ugyan mikor kapnak táli kabátokat,Ő furcsán rávágja:,,Ezek a téli kabátaink”.Na már most… Számomra egy táli kabát szuper meleg és pihe-puha és földig érő-ha nem is földig,minimum a térdemig.Ezzel szemben,mit tapasztalok?Azok a kabátok,amiket én nyár végi hűvös estékre vásárolnék lesznek idén a slágerek.Eszméletlen!Na de mire jó ez?Ha más nem,a vesemedence-gyulladás garantált!:D Na de szünetben irány Pécs.Talán ott akad valami használható is!

Első bálozó

Habár nem a régebbi értelemben,hanem a szó szerinti értelmezésben.Holnap leszek először bálban.Igaz,nem mesebeli báli ruhában,nem királylányos hajkölteményben és nem is csillogó villogó üvegcipellőben-hanem a sulis egyenruhában-,de a lényeg ugyanaz:Bálba megyek:).Az Irigy Hónaljmirigy után lépünk majd fel operett és musical részletekkel(olyan sok logikát nem látok a műsor megtervezésésben:D),aztán vacsiiiii!Már csak ezért is megéri.Nem ám leadom azt a fölös öt kilót,amit sikerült hatalmas “kínok” árán felszedegetnem:D.

Ma megint kaptam egy rózsát(természetesen név nélkül).Boldog lennék,ha a rózsafarmom és a teherautónyi csoki mellé,már egy aprócska névvel ellátott cetli is társulna..

A

Crash..

Igen.Karambol,ütközés,koccanás.. Pontosan.De vajon miért pont ezt választották a film címeként?Vajon miért? Mielőtt megnéztem volna,sokáig töprengtem ezen,de már világos minden.Kereken egy órája magamba vagyok zuhanva.Lehet rám egy film ekkora hatással?Egy film nem biztos,de ez a film,nagyon úgy tűnik,hogy igen.

Érdemes elgondolkodnunk az életünkön.Például csak ma kétszer is szerepelt a rasszizmus a napi palettán:egyszer töri órán,és egyszer ma délután,filmnézés közben.De ha jobban belegondolunk,minden nap valamilyen formában jelen van az életünkben.Jól van ez így?Hiszen attól,hogy valakinek más  a bőre színe és máshonnan származik,attól még ugyanolyan hús-vér ember,mint mi vagyunk.Természetesen lehet azt állítani,hogy igen,a Magyarországon élő kisebbség is milyen alja nép és hogy viselkednek és bűnözők,gengszterek stb. Igen.De nehogy már a bőrünk színe alapján skatulyázzuk be egymást!Nyílvánvaló,hogy rengeteg fehér bőrű igénytelen ember van,bűnöző,de persze az sokkal érdekesebb,ha egy színes bőrű negatív cselekedetét hangsúlyozzuk ki.Az sokkal lenyűgözőbb.Valakit mindig utálnunk kell.És akkor Ők meg utáljanak minket?Vannak emberek,akiket én sem szívlelek.De nem hiszem,hogy ezt egy szín határozná meg,sokkal inkább annak az embernek a személyisége.Nemde bár?

Aztán a film másik fontos lényege az emberi kapcsolatokban rejlik.Oda sem figyelünk egymásra,,észrevétlenül elmegyünk egymás mellett.Megszoktuk,hogy bizonyos emberek jelen vannak a mindennapjainkban,de ha esetleg elveszítenénk őket,akkor ébrednénk csak rá,hogy milyen fontosak is voltak számunkra.Aztán,ki is a barát?Aki lelécel,ha baj van?Akinek minden fontosabb,mint Te?NEM!Lehet,hogy az az igaz barát,akire nem is gondolnánk;és akit barátunknak hiszünk,Ő csak egy a sok ismerősünk közül.

Jajj,mennyit írok!! El sem tudnám sorolni azokat a jeleneteket,amikor potyogni kezdtek a könnyeim,annyira sok van.És a varázsköpeny… Jó lenne,ha hinni mernénk még a tündérmesékben,talán boldogabbak lehetnénk..

Angyal

Ismét a megfelelés

Már azt hittem,hogy boldog vagyok,erre ma elém tárult a szörnyűséges tény:annyira még sem vagyok az..

És mindenről egy édesapa és egy matek dolgozat tehet.Már nem egy családi perpatvaron vagyunk túl.. Miért vagyok hülye matekból?Hát én sem tudom,de ha vért izzadok,akkor is képtelen vagyok a logikus gondolkodásra és késsz.De ezt drága egyetlen édesapám képtelen megérteni.Ő volt a csúcs.Kitűnő volt egész gimnáziumban,élsportoló volt nem is tudom hány sportágban és most készül a harmadik diplomájára.De én tisztelem és becsülöm ezért,szó se róla,de észre kellene már vennie,hogy én nem Ő vagyok… Más családban is van ilyen probléma?

Nyílván nem szánt szándékkal szúrom el a matek jegyeimet,egyszerűen csak humán beállítottságú vagyok.Az miért baj?

Én ezt sosem értem meg..

Angel

Balatoni hétvége..

A pénteki badacsonyi kirándulás után Földvárra látogattam.Tényleg csak látogattam,mert Földváron inkább csak ma tartózkodtunk,tegnap Lellén buliztunk.Felejthetetlen volt ez az éjjel.Kezdve a vonaton pezsgőzéssel,folytatva a matt részeg Saci nénivel a téren,aki elképráztatott minket hastánc bemutatójával,ének- és némettudásával és nem utolsó sorban lehengerlő stílusával:D Az este további része is remekül alakult.Tánc,pizzaevés,Herceggel asztalon alvás és végül a reggeli órákban hazavonatozás.(Relatív,hogy mit nevezünk hazának,de pillanatnyilag Földvárt tekintettem annak,meg hát amúgy is,Pillangónál otthon vagyok.) Végül komoly 4-5 órás szunyókálás után úgy döntöttünk,hogy sétálunk egyet ebben a szépséges időben.A Galamb-szigeten kötöttünk ki,ahol eszeveszett mókázásba kezdtünk,és mindezt fényképeken is megörökítettük,hogy az utókornak is legyen min mulatoznia.Nem is tudom,utoljára mikor éreztem ilyen felhőtlenül boldognak magam!

Igaz,este a buszon,korom sötétben depressziós zenéket hallgatva én is csöppet magamba fordultam.Elgondolkodtam azon,hogy miért van az,hogy aki egy időben engem tisztelt,becsült az ma már hátat fordít nekem és egy olyan embert tisztel és becsül,aki az én törzsgyökeres ellentettem.Mi eredményezi ezeket a változásokat?Na jó,semmire sem jutottam,de ha valakinek van valamilyen épkézláb ötlete,legyen szíves ossza meg velem.

De miután ezt az eszemefuttatást véghez vittem,ráébredtem,hogy milyen butaság,hogy állandóan elmélkedek.Mit filózok olyan dolgokon,amikre nem igazán létezik normális magyarázat?Vagy a legtöbb ember ezt csinálja? Aztán arra is rájöttem,hogy mindegy,hogy mit teszek,gondolkodok-e marhaságokon vagy sem,akkor is boldog az életem.Még véletlenül sem állíthatnám az ellenkezőjét!Herceg saját kezűleg gyártott fülbevalója,Pille kedvessége és heterotársi esküje,és a többi számomra fontos ember tette azt bizonyítja,hogy nem vagyok rossz ember(mint ahogy azt jó páran hiszik) és igenis képes vagyok szeretni és szeretve lenni!

Angel

Badacsonyi kirándulás

A tegnapi romantikus ajándékos nap után,ma egy kegyetlen napnak néztem elébe.Badacsonyba mentünk kirándulin,valamilyen Nagy Imre emléktúrára,páran,törisek.Vártam ezt a napot,hiszen egy nap kirándulás suli helyett.. Kinek ne tetszene? Utólag visszagondolva:nekem nem.

7-kor indultunk,de 8-kor lefulladtunk a Marcaliba vezető úton.Fantasztikus!Majdnem megfagytunk.A cserebuszra másfél órát vártunk a kukoricatábla tövében,de annak sem örültem jobban,mikor végre megérkezett.Egy rozsdás,ócska,ütött-kopott gépezetbe pakoltunk át,amitől ,,felállt a szőr a hátamon”,nem tűnt túl jó ötletnek,ráadásul úgy döntöttem,inkább higiénikai okoból nem nyúlok semmihez:D. Tanárnő rendet teremtett:Senki se mozduljon,mert felborulna a busz egyensúlya:D Abszolút nem röhejes… 11-re megérkeztünk Badacsonytomajba.Először az Egry Múzeumba mentünk telis-tele absztrakt festményekkel,majd hegyet másztunk.Már a felénél elegem volt,és akkor még nem is tudtam mi vár ránk.Bejártuk az egész hegyet,az összes borospincét,ahol Nagy Imre anno tiszteteltét tette,dombra föl,dombról le,végül-mikor már mindannyian úgy éreztük,hogy itt a vég-elértünk egy borospincét,ahol lehorgonyoztunk.Egy kerthelységbe vezettett az út,szőlőlugassal,leültünk a fapadokhoz,és a kockás ,piros terítőn megpillantottuk azt,amiért ennyit kínlódtunk:Óriási karéj zsíros kenyerek hagymával és pirospaprikával,mellé bor,üdítő,szőlőfürtök,dínom-dánom.Nagyon klassz volt!Na jó,nem egy “update” és hazafelé majd elájultunk a hagymaszagtól:D,de mindenképpen emlékezetes túra volt.Most itt csücsülök hulla fáradtan,lóg kezem-lábam és próbálom nyitva tartani a szemeimet-megjegyzem,nehezen megy:)-,hiszen rendesen kimerültünk testileg-lelkileg.

Holnap pedig Földvár.Remélem jó kis hétvége lesz,mert már nagyon rám fér a kikapcsolódás!Csak ne fulladjon kudarcba.. Általában amire nagyon készülünk,az sosem az igazi.Talán van kivétel..

Mit nem adnék érte,ha a hasam se fájna:(!

Angyal

Vannak még romantikus férfiak…