A tegnapi romantikus ajándékos nap után,ma egy kegyetlen napnak néztem elébe.Badacsonyba mentünk kirándulin,valamilyen Nagy Imre emléktúrára,páran,törisek.Vártam ezt a napot,hiszen egy nap kirándulás suli helyett.. Kinek ne tetszene? Utólag visszagondolva:nekem nem.
7-kor indultunk,de 8-kor lefulladtunk a Marcaliba vezető úton.Fantasztikus!Majdnem megfagytunk.A cserebuszra másfél órát vártunk a kukoricatábla tövében,de annak sem örültem jobban,mikor végre megérkezett.Egy rozsdás,ócska,ütött-kopott gépezetbe pakoltunk át,amitől ,,felállt a szőr a hátamon”,nem tűnt túl jó ötletnek,ráadásul úgy döntöttem,inkább higiénikai okoból nem nyúlok semmihez:D. Tanárnő rendet teremtett:Senki se mozduljon,mert felborulna a busz egyensúlya:D Abszolút nem röhejes… 11-re megérkeztünk Badacsonytomajba.Először az Egry Múzeumba mentünk telis-tele absztrakt festményekkel,majd hegyet másztunk.Már a felénél elegem volt,és akkor még nem is tudtam mi vár ránk.Bejártuk az egész hegyet,az összes borospincét,ahol Nagy Imre anno tiszteteltét tette,dombra föl,dombról le,végül-mikor már mindannyian úgy éreztük,hogy itt a vég-elértünk egy borospincét,ahol lehorgonyoztunk.Egy kerthelységbe vezettett az út,szőlőlugassal,leültünk a fapadokhoz,és a kockás ,piros terítőn megpillantottuk azt,amiért ennyit kínlódtunk:Óriási karéj zsíros kenyerek hagymával és pirospaprikával,mellé bor,üdítő,szőlőfürtök,dínom-dánom.Nagyon klassz volt!Na jó,nem egy “update” és hazafelé majd elájultunk a hagymaszagtól:D,de mindenképpen emlékezetes túra volt.Most itt csücsülök hulla fáradtan,lóg kezem-lábam és próbálom nyitva tartani a szemeimet-megjegyzem,nehezen megy:)-,hiszen rendesen kimerültünk testileg-lelkileg.
Holnap pedig Földvár.Remélem jó kis hétvége lesz,mert már nagyon rám fér a kikapcsolódás!Csak ne fulladjon kudarcba.. Általában amire nagyon készülünk,az sosem az igazi.Talán van kivétel..
Mit nem adnék érte,ha a hasam se fájna:(!
Angyal
