A pénteki badacsonyi kirándulás után Földvárra látogattam.Tényleg csak látogattam,mert Földváron inkább csak ma tartózkodtunk,tegnap Lellén buliztunk.Felejthetetlen volt ez az éjjel.Kezdve a vonaton pezsgőzéssel,folytatva a matt részeg Saci nénivel a téren,aki elképráztatott minket hastánc bemutatójával,ének- és némettudásával és nem utolsó sorban lehengerlő stílusával:D Az este további része is remekül alakult.Tánc,pizzaevés,Herceggel asztalon alvás és végül a reggeli órákban hazavonatozás.(Relatív,hogy mit nevezünk hazának,de pillanatnyilag Földvárt tekintettem annak,meg hát amúgy is,Pillangónál otthon vagyok.) Végül komoly 4-5 órás szunyókálás után úgy döntöttünk,hogy sétálunk egyet ebben a szépséges időben.A Galamb-szigeten kötöttünk ki,ahol eszeveszett mókázásba kezdtünk,és mindezt fényképeken is megörökítettük,hogy az utókornak is legyen min mulatoznia.Nem is tudom,utoljára mikor éreztem ilyen felhőtlenül boldognak magam!
Igaz,este a buszon,korom sötétben depressziós zenéket hallgatva én is csöppet magamba fordultam.Elgondolkodtam azon,hogy miért van az,hogy aki egy időben engem tisztelt,becsült az ma már hátat fordít nekem és egy olyan embert tisztel és becsül,aki az én törzsgyökeres ellentettem.Mi eredményezi ezeket a változásokat?Na jó,semmire sem jutottam,de ha valakinek van valamilyen épkézláb ötlete,legyen szíves ossza meg velem.
De miután ezt az eszemefuttatást véghez vittem,ráébredtem,hogy milyen butaság,hogy állandóan elmélkedek.Mit filózok olyan dolgokon,amikre nem igazán létezik normális magyarázat?Vagy a legtöbb ember ezt csinálja? Aztán arra is rájöttem,hogy mindegy,hogy mit teszek,gondolkodok-e marhaságokon vagy sem,akkor is boldog az életem.Még véletlenül sem állíthatnám az ellenkezőjét!Herceg saját kezűleg gyártott fülbevalója,Pille kedvessége és heterotársi esküje,és a többi számomra fontos ember tette azt bizonyítja,hogy nem vagyok rossz ember(mint ahogy azt jó páran hiszik) és igenis képes vagyok szeretni és szeretve lenni!
Angel
Nem győzöm elégszer hangoztatni: TE EGY ANGYAL VAGY!!!
(jó lenne ha komolyan vennéd már a beceneved, és nem filóznál ilyen butaságokon…)
Comment Szerző: Lepkécske — október 22, 2006 @ 7:45 pm |
Tisztelet?? Hmm.. “A tiszteletet arra az üres és kihűlt helyre találták ki, ahol a szeretetnek kéne lennie..” Egyébként, nem mindíg igazi a veszteség..és az emberek változnak. Vesztettem “barátokat” és nem bánom.. Nemcsak azért, mert jöttek újak, hanem mert bebizonyosodott, hogy csak egyikünknek volt értékes a barátság..
Comment Szerző: Faraway mind — Április 5, 2009 @ 12:24 pm |