,,Jövőd még nincsen,a múltad már nem kell”

Tengődöm a jelenben.Nem igazán találom önmagamat.A múltat már sikeresen elengedtem,de a jelenem nagyon üresnek tűnik.Talán a jövőben más lesz?És mikortól kezdődik el a jövő?Már jöhetne:).Végülis nem lenne okom a szomorkodásra,hiszen mindenem megvan,szeretek élni és kiélvezni az élet minden pillanatát,de néha annyira kicsinek és egyedülinek érzem magam.Egy porszemnek a nagyon nagy világban.Hajnali 3 körül már nagyon álmos voltam és csak ültem a Club 7 egy asztalánál és figyeltem a táncolókat.Mindenki olyan idegennek tűnt körülöttem.Szívem szerint felszedtem volna a sátorfámat és meg sem álltam volna Kaposvárig.Hiányzott a jól megszokott ágyikóm,a szobám,a házunk.. Kezdek befordulni.Most,hogy ez az idő változásával vonható-e párhuzamba,vagy az “új életfelfogásommal”,nem tudom.De legszívesebben ki sem tenném a lábam otthonról.Addig biztonságban vagyok,senki sem bánthat.Miért lettem én ilyen törékeny?Tudom,nincsenek válaszok a miértek-re,egyszerűen CSAK.Na de akkor is!Ideje összeszedned magad,Eszter!:)