Vannak olyan napok,amikről már a felkelésed pillanatában eldől,hogy csodás lesz-e vagy katasztrofális.(Vannak kivételes napok is,amik jól indulnak,de pocsékul végződnek és fordítva-De ezekről most nem kívánok szólni).Ma volt az első nap,hogy fel merészkedtem venni a szemüvegemet nyílvánosan is.Eleinte nagyon féltem,de szerencsére pozitívan fogadtak vele.(Bár amikor valaki megjegyezte,hogy olyan vagyok,mint egy szexéhes titkárnő,azért elgondolkodtam,hogy magamon hagyjam-e,vagy tegyem el jó mélyre a táskámba:D).De összességében nem volt gond. A hasam még fájdogál,de Pillangó által javasolt cickafarkfű(leírni is alig bírom:)) teát szorgalmasan iszogatom,remélem hétvégére jobban leszek.Ez is pozitív.Aztán ott vannak a barátok.A mai napon rájöttem,hogy talán a legfontosabb dolog a barátság.Végülis hülyeséget mondok,eddig is tudtam,de ma megint eszembe jutott.Annyi szeretetet,törődést és kellemes percet köszönhetek nekik!Szerintem egy élet is kevés lenne arra,hogy mindezt megháláljam.
Az önértékelésemmel sincsen ma gondom,ugyanis egy volt ovis társam,jó barátom(akivel azóta évfolyamtársak lettünk a suliban) megkérdezte,hogy kivel táncolok szalagavatón.Mivel én már “foglalt” vagyok,elnézését kértem Tőle,erre Ő:,,Csak azt tudom hogy majd ha lesz a szalagavató,táncolok és közben ott epekedek,hogy nem én táncolhatok a legszebb végzős lánnyal.” Mondanom sem kell,fülig belepirultam.Persze mondhatjátok,hogy ez egy gyenge becserkészős próbálkozás,de nem.Régóta komoly kapcsolatban él,szerelmes,szóval erről szó sem volt.Csupán kedveskedni szeretett volna és ez nagyon jól jött.Az ilyenekért érdemes élni!
És érdemes esténként a számítógép elött kuporogni és számunkra nagyon fontos barátokkal cseverészni,mert ha majd lehunyjuk a szemünket,sokkal szebb álmot hoz az éjjel.
Angyal
