Magic

Veletek is biztosan történt már olyan,hogy egy érintés,egy ölelés, egy csók olyan mély nyomot hagyott bennetek,hogy azután még sokáig éreztétek. Nagyon klassz dolog! Ugyanígy vagyok az illatokkal és a zenékkel is. Mindenhez hozzárendelünk valamilyen illatot. Egy nyaraláshoz,egy eső utáni sétához,egy kedves ismerőshöz,a nagymamánkhoz,a családi grillezésekhez..és akárhányszor megismétlődik ez a cselekvés,eszünkbe jut az illat,vagy akárhányszor érezzük ezt az illatot,eszünkbe jut az emlék. Olyan mélyen el tudjuk raktározni az illatokat,akárcsak a gondolatainkat. A zene hasonlóképpen. Meghallasz egy számot mondjuk a rádióban. Eszedbe jut egy hatalmas házibuli éjszakája,amikor óriásit roptatok erre a dallamra,vagy eszedbe jut egy borongós,esős,őszi délután,amikor a szobádban kuksoltál és néztél magad elé,esetleg egy film zenéjére emlékeztet(vagy az is),amit valakivel láttál. Ekkor továbblépsz. Eszedbe jutnak emberek,érzések,pillanatok… Ha zenét hallasz csak úgy röpködhetsz az időben. Megszűnnek a határok,megszűnik az idő csak Te maradsz,az álmaid,és az emlékek. Nem feltétlen negatív emlékek. Sőt! A zenékhez leginkább pozitív emlékeink fűződnek. Ezért is szeretek énekelni. Nekem ez kb olyan,mint másoknak a futás. Kiénekelhetsz magadból bármit. Feszültséget,örömöt,bánatot… de énekelhetsz csak úgy jó kedvedben is. Szerintem nincs is olyan ember,aki sosem énekel! Lehet akármilyen hangod,bekapcsolsz egy jó kis zenét és máris dúdolászni,énekelgetni kezded és azonnal jó kedved lesz. Egyszerű megoldás,mégis sokszor elfeledkezünk róla.. Zeneterápia

Impossible is nothing..

A lehetetlen csupán csak egy nagy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni az erőt magukban a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik!

Dramaturg kislány

Vállalkozó kedvemben voltam ma. Befuccsolt a legutóbbi próbálkozásunk. Újra kell tervezni a diákhetes műsort. Én meg úgy döntöttem ha már ekkora a baj,akkor megírom a forgatókönyvet. Ötletem van. A kérdés csak az,hogy a többiek mit szólnak majd hozzá. Persze könnyű leszólni a más munkáját,ha mi nem csinálunk semmit… Erről ennyit. De egyébként szívesen teszem. Szeretek írni. Tiszta ,,Csak szex és más semmi”  .

Ma csak egy dolog akasztott ki. A hasamon nagyon úgy néz ki,hogy megmaradnak Hókuszpók nyomai Beperelem csórikámat,ha így folytatja… Na mindegy. Remélem foltos hassal is szeret majd valaki

Sun is shinin’…

Jajj,végre! Jó..minden jó. Tegnap este elég sokat gondolkodtam,és ismét elhatároztam,hogy összeszedem magam. Nem is olyan vészes,mint gondoltam,csak elhatározás kérdése. Túl rövid ahhoz a szaros kis életünk,hogy eltöprengjünk bolondságokon. Ha úgy alakul igenis meg kell ragadni az alkalmat. Éppen ez járt a fejemben akkor is,amikor ma MÉGIS elmentem Petivel sétálni. Még jóóó Képes lettem volna egész nap itthon gubbasztani? Így is 4 órán keresztül térgeometriáztam. Azt hittem becsavarodom. Ki volt az a barom,aki úgy döntött,hogy ez lesz a kötelező középiskolai tananyag? Abnormális egy fazon.. De miután túléltem a napom első felét,következett a második,ami már sokkal szórakoztatóbban telt. Bejártuk az egész várost(majdhogynem),leszakadnak a lábaim. Puhány vagyok,rájöttem . Szóval lényeg ami lényeg: Ideje lesz a pozitívabb oldaláról szemlélni a cudar valóságot,mert különben bekattanunk. (Tegnap közel jártam hozzá ) Nem éri meg túl sokat gondolkodni. Ezentúl azt hiszem megpróbálom nem álmodni,hanem élni az életem!

Gondolatolvasó

Peti beletalált a közepébe. Mire hazaértem,ez fogadott a postaládámban: 

Nyugodj meg!
Az idő folyik, mint a víz,
s lassú folyama átmossa a szív
minden rejtett zugát.

Néhány emléket elmos,
néhányat meghagy most,
az örök emlékek polcára sodorja.

Az ember csak áll,
s eltűnődve csodál.
Ott állok a parton s nézem őt.
Némán áll, s szenved,
de önnön lépése miatt senyved.
Nézem, s látom ahogy csak Őt, Őt…
Őt keresi, kutatja álmai között,
S keserves kínnal áll a kötözött.

Mondd miért nem figyelsz rám?
Mondd miért nem nézel rám?
Mi van ott a víz fölött?
Mi vonzó, hogy a ködöt
Nézed,
s bár közben érzed
szíved megszakad.
Mégis nézed, bár
megfogni már
nem akarod,
Hisz tudod elmúlt, nincs már.

Sírsz!
Te sírsz!
De hagyd el, vége már!
Gyógyítsd be sebed, s ne félj!
Ne csak hozzá ragaszkodj,
mert ígérem jön egy új,
mit tán most még úgy nem fúj
a szél feléd!

Csitulj, kedves csitulj!
Jön a zápor, s fellegből hull!

Csitulj, kedves csitulj!
Jön a zápor, s arcod tisztul!

Csitulj, kedves csitulj!
Fúj a szél, s más hangot zúg!

Csitulj, kedves csitulj!
Ég a tűz, s új lánggal élsz!

Csitulj, kedves csitulj!
A föld nyújtja kezét!

Még,hogy nincsen telepátia

Start és cél között

Elindultam. Már nem ácsorgok a startvonalban,kimozdultam itthonról. Végre. Tegnap ismét “baltás-vadászat”-on voltam,na meg cirókapartyt tartottunk Ma meg hát én nem is tudom hol kezdejm Most értem haza. Beachboy-unkkal (és még páran) mentünk Öreglakra egy motoros díjkiosztóra. Beachboy motorozik. (Az élet ismétli önmagát?) Meg kell hagyni meglehetősen furcsán éreztem magam abban a közegben,de legalább egy élménnyel gazdagabb lettem. Ő második lett. Büszke voltam Rá(bár Ő kevésbé örült). Maximalista Néha nem baj,legalább céltudatos és tudja mit akar… Nem úgy mint egyesek,ugyebár… Nagy kavarc van a fejemben. Tetszik,de ugyanakkor félek is tőle (nem Tőle,hanem a helyzettől). Az is biztos,hogy már én is túl bonyolítom a dolgot. Hiszen semmibe se kerülne megpróbálni,aztán ha nem sikerül,na bumm. Ja. Igen. Csak elegem van a na bumm-okból. Ezt úgy sem tudom megmagyarázni senkinek. Talán Petinek két ciróka között,vagy Lepkécskének két kajálás közt,de szerintem most mindenki más egy “töknemkomplett” csajnak tart. (Eddig egészen normális voltam,mi van velem? ) Beachboy is állítom már a háta közepére sem kíván a hülyeségeim miatt. Érthető. Ha így folytatom tényleg magamra maradok. Aztán akkor majd kombinálgathatok.. De az is bennem van,hogy ha valóban szeretném a dolgot,biztos nem lenne bennem ez az érzés,ami most visszatart. Az a baj,hogy nem igazán tudom. Jól éreztem magam. De most annál pocsékabb. Nyár óta próbálkozik szegényem,és én csak sorra utasítgatom vissza. Ki tartana ki idáig mellettem? Szerintem senki. Fura helyzet. Igazságtalan. (Vagy tök egyzerű,csak én bonyolítom túl?) Peti,holnapra készülj! Bizottsági ülést kell tartanunk és megvitatnunk pár dolgot..

Elég személyesre sikeredett a mai irkálás,de most nagyon magam alatt vagyok. Bocsi…

Alvós baba

Kiskirálykisasszony blogját olvasva kicsit elgondolkodtam,ugyanis épp most ébredtem fel egy jó 2-3 órás délutáni szunyókálásból. Már nem bírtam. Kegyetlen. Mostanában állandóan csak aludnék Így meglepően rövidnek bizonyulnak a nappalok. Tudom,hogy ez helytelen,mert végigálmodom az életem,de szükségem van rá. Vagy csak ezzel terelem el a figyelmemet a “falazásról” ? Klasszul felépíttem magam körül a falakat,most győzök dózerolni Mindegy. Végülis mindegy,amég jól esik. Most is remekül érzem magam. Az alvás a legjobb dolog az életemben  . Ha kialszom magam,nem vagyok hisztizsák,nem vagyok ideges és nem eszem unalmamban,több dologhoz van kedvem.. Akkor miért lenne gond az alvással? Bár ha Kkk érveiből indulunk ki,be kell vallanom,igaza van. De a kávé sem egészséges Úgyhogy igyekszem megtalálni a köztes megoldást:fáradtan is “kismosolygós”-nak lenni

                                                        

Kisangyal/ kisördög? Kinek higyjek?

Nálam lököttebb csajt nem hordhat hátán ez a hatalmas földgömb.. Egyszer így érzek aztán meg úgy. Most épp az “úgy” dominál. Itt ülök a szobában és teljesen egyedül érzem magam. Zörög a TV,hallom ahogy anyuék beszélgetnek,de olyan üresnek érzem magam a szívem mélyén. Jó érzés lenne,ha most valakit magam mellett tudhatnék,ha megfogná a kezem és átölelne és annyit mondana:,,Ne félj,én itt vagyok veled!”. Szeretnék szeretni,őszintén,igazán,de még az esélyt sem adom meg rá,hogy boldog legyek. A másik énem ( nem vagyok skizofrén..de most kicsit kettős az énem) meg azt súgja,hogy vigyázz,ne engedd,hogy megkörnyékezzenek,védd amid csak lehet Tudom,röhejes..        Kezdek kétségbeesni. Bárcsak jönne valami égi jel..

Erre olvasom Gyurci postját: A helyzeted ismerve valahol megértem, hogy ennyire nem vagy képes senkit sem közel engedni magadhoz, mégsem tudom átérezni. Én bármennyit csalódok, folyamatosan azt várom, hogy végre megjelenjen egy új ember az életemben, egy új lehetőség, amit már talán sem én, sem ő nem fog majd elrontani. És nem jön az új lehetőség. Bármennyire is szeretném. Pedig sokkal egyszerűbb lenne továbblépni.Tehát én hasonló helyzetben biztosan megragadnám az alkalmat, főleg ha ennyire kecsegtető…

Na most már aztán semmit sem értek

Run away

A diabetikus joghurtom majszolása közben úgy gondoltam kiírom magamból,ami a szívemet nyomja. Lehet,hogy a kutya nem kiváncsi rá,de ettől függetlenül nekem segíteni fog.  Tegnap ismét visszautasítottam egy ember közeledését. Nevezzük “beachboy”-nak. (Hogy miért azt sztem nem sokan érthetjük,de ez abszolút nem lényeg.) Szóval “beachboy”-jal nyáron ismerkedtem meg,de félbeszakadt a kapcsolat,mert bepánikoltam. De Ő kitartó volt,nem adta fel és továbbra is azon volt,hogy megismerhessen. Nagyon értékeltem a kitartását! Aztán randira is hívott,amit én persze egy napos gondolkodás után visszautasítottam. Jellemző. Lepke le is cseszne miatta,ha tudná,sőt,állítom Peti is,de higyjétek el,képtelen lettem volna rá. Egy rendkívül helyes,vonzó,édes pasiról van szó,mégis azt súgja az eszem(és a szívem),hogy picit várj,Eszter! Ne menj fejjel a falnak! Időre van szükséged ahhoz,hogy újra őszintén bízni tudj valakiben. Talán igaza van. Az elmúlt fél évet azzal töltöttem,hogy megbíztam vkiben,akiben utána csúnyán csalódnom kellett. Most meg már úgy vagyok vele,hogy inkább nem bízom meg senkiben,hogy ne kelljen csalódnom. Tudom,ezzel újra csak építgetem a falaimat,de képtelen vagyok magammal ellentmondásosan cselekedni. Tudom,hogy mindenki adja nekem a tanácsokat,hangoztatják a bölcseleteket,mit hogy kéne csinálni,és még ha igazuk is van,akkor sem megy ez nekem. Nem tudok másra hallgatni,ha egyszer a szívem olyan erősen kalimpál,hogy ne tegyem! (Lepke ruha-hasonlata ). Lehet,hogy utólag bánni fogom,de az is lehet,hogy jól tettem,mert tényleg kis időre van szükségem ahhoz,hogy begyógyuljanak a sebek. Szívügyekben nem igaz,hogy ,,szembe kell nézni a félelmeinkkel”. Úgy mi értelme van? Mi értelme van annak,ha valamilyen álarcot magunkra erőszakolunk? Hazudunk saját magunknak és a környezetünknek is. Éppen ezért nem mondanám,hogy menekülök-ahogy azt sokan szemre hányták-,inkább csak várakozó álláspontra helyezkedtem,türelmi időt kértem. Tisztában vagyok az érzelmeimmel,ura vagyok önmagamnak,de időre van szükségem,hogy meg tudjak nyílni a világnak.

A pillanat varázsa

Ma volt egy szusszanásnyi időm. Hasznosan szerettem volna eltölteni,úgyhogy kezembe vettem Lepke által ajánlott könyvemet. Mint általában mindig,ezúttal is megragadott benne jó néhány rész. ,, Tanuljatok meg odafigyelni a pillanatra: Ha eszel,legyél az étel,ha olvasol,legyél a könyv,ha szeretkezel,váljál eggyé a szerelmeddel! Ha ez sikerül,akkor bármit is csinálsz, örömöd leled benne, és azokból az apróságokból,amelyeket most talán észre sem veszel,az élet MINDEN kérdésére megkapod a választ.” Lehet,hogy ez most egy kicsit töményen hangzik,de teljesen igaz. Állandóan rohanunk,nem élvezzük ki a pillanat varázsát. Néha csak arra van időm,hogy bekapjak néhány falatot és igazából észre sem veszem mit eszem,csak automatikusan rágok. (Kivételesek persze azok az esetek,amikor Carrie-vel szeánszot tartunk ). Ha valamit csinálok,általában szól mellette valami zene,vagy a TV… és oda sem figyelek arra,amit elkezdtem. Felületesek vagyunk. Pedig ott van a kulcs a kezünkben,mégsem használjuk ki az alkalmat arra,hogy kinyissuk a nem létező “kiskapukat”. Szerintem megpróbálok ezentúl jobban odafigyelni az apróbb dolgokra is. Ez nem butaság… 

Petinek: Ezt szintén ebben a könyvben találtam: ,,Divatossá vált a “”tudatalatti” vagy a “tudattalan” szavak használata,ám ezek megtévesztőek lehetnek,mert azt sugallják,hogy az identitásotok ezen megnyílvánulásai rajtatok kívülálló,számotokra irányíthatatlan részeitek. Pedig ez nem igaz. A tudatalattitok éppúgy a ti irányításotok alatt áll,mint a világon minden,ráadásul pont a tudatalattitok az,ami hihetetlenül tudatos..” Te ugyanezt mondtad. Eszembe jutottál. Minden a saját fejünkben dől el. Ígérem többet nem takarózom vele