A pillanat varázsa

Ma volt egy szusszanásnyi időm. Hasznosan szerettem volna eltölteni,úgyhogy kezembe vettem Lepke által ajánlott könyvemet. Mint általában mindig,ezúttal is megragadott benne jó néhány rész. ,, Tanuljatok meg odafigyelni a pillanatra: Ha eszel,legyél az étel,ha olvasol,legyél a könyv,ha szeretkezel,váljál eggyé a szerelmeddel! Ha ez sikerül,akkor bármit is csinálsz, örömöd leled benne, és azokból az apróságokból,amelyeket most talán észre sem veszel,az élet MINDEN kérdésére megkapod a választ.” Lehet,hogy ez most egy kicsit töményen hangzik,de teljesen igaz. Állandóan rohanunk,nem élvezzük ki a pillanat varázsát. Néha csak arra van időm,hogy bekapjak néhány falatot és igazából észre sem veszem mit eszem,csak automatikusan rágok. (Kivételesek persze azok az esetek,amikor Carrie-vel szeánszot tartunk ). Ha valamit csinálok,általában szól mellette valami zene,vagy a TV… és oda sem figyelek arra,amit elkezdtem. Felületesek vagyunk. Pedig ott van a kulcs a kezünkben,mégsem használjuk ki az alkalmat arra,hogy kinyissuk a nem létező “kiskapukat”. Szerintem megpróbálok ezentúl jobban odafigyelni az apróbb dolgokra is. Ez nem butaság… 

Petinek: Ezt szintén ebben a könyvben találtam: ,,Divatossá vált a “”tudatalatti” vagy a “tudattalan” szavak használata,ám ezek megtévesztőek lehetnek,mert azt sugallják,hogy az identitásotok ezen megnyílvánulásai rajtatok kívülálló,számotokra irányíthatatlan részeitek. Pedig ez nem igaz. A tudatalattitok éppúgy a ti irányításotok alatt áll,mint a világon minden,ráadásul pont a tudatalattitok az,ami hihetetlenül tudatos..” Te ugyanezt mondtad. Eszembe jutottál. Minden a saját fejünkben dől el. Ígérem többet nem takarózom vele