Sun is shinin’…

Jajj,végre! Jó..minden jó. Tegnap este elég sokat gondolkodtam,és ismét elhatároztam,hogy összeszedem magam. Nem is olyan vészes,mint gondoltam,csak elhatározás kérdése. Túl rövid ahhoz a szaros kis életünk,hogy eltöprengjünk bolondságokon. Ha úgy alakul igenis meg kell ragadni az alkalmat. Éppen ez járt a fejemben akkor is,amikor ma MÉGIS elmentem Petivel sétálni. Még jóóó Képes lettem volna egész nap itthon gubbasztani? Így is 4 órán keresztül térgeometriáztam. Azt hittem becsavarodom. Ki volt az a barom,aki úgy döntött,hogy ez lesz a kötelező középiskolai tananyag? Abnormális egy fazon.. De miután túléltem a napom első felét,következett a második,ami már sokkal szórakoztatóbban telt. Bejártuk az egész várost(majdhogynem),leszakadnak a lábaim. Puhány vagyok,rájöttem . Szóval lényeg ami lényeg: Ideje lesz a pozitívabb oldaláról szemlélni a cudar valóságot,mert különben bekattanunk. (Tegnap közel jártam hozzá ) Nem éri meg túl sokat gondolkodni. Ezentúl azt hiszem megpróbálom nem álmodni,hanem élni az életem!