Ismét süt..

.. a napocska. OK,gondolom most páran totál lököttnek hisztek,hiszen való igaz,hogy szakad az eső,de rendbe jöttek a dolgok,erre értettem.

Tablófotózás. Igen. Már ilyenkorra minden osztály meg tudta csináltatni a tablóképét,csak mi nem. Jellemző! A hosszas vitatkozások után végülis kikötöttünk egy bordós háttér mellett és a csinos felsőből is fehér ing lett,de a lényeg a lényeg: megvan a képem. Suliból rohanás,fodrász,kozmetikus,és már ott ültem a csöppke széken(amivel kábé úgy voltam mint nyáron azzal a bizonyos dinnyével.. nehézkesen.. ), néni kattint,nem egyszer,sokszor és már meg is voltunk. A többiek kikönyörögték,hogy megnézzük a képeket. Szerencsére van egy 3-4 ami jól sikerült,úgyhogy már csak rendelni kell. Nem hittem volna,hogy elkövetkezik ez a történelmi pillanat! És ahogy így belegondoltam.. eszeveszetten repül az idő! Pár hét és nagykorú leszek(ami ugyan semmin sem változtat majd,de akkoris tök jó lesz kimondani ),aztán ismét Földvár nyitóbuli,elballagok,érettségi és itt vagyok a nagy betűs élet küszöbén.. Nyáron költözés-ha minden igaz,de lekopogom-,önálló élet(nem árt ha megtanulok főzni,mert így vagy nem eszem majd,vagy gyorskaja ezerrel),egyetem.. Hogy múlt el minden ilyen gyorsan?! Lassan majd csak azt veszem csak észre,hogy ráncosan csücsülök a hintaszékben a kandalló mellett és a protkómat keresgélem.. Persze nem,de egyre gyorsabban pörögnek a napok,holnaptól március,remélhetőleg egyre többet süt majd a nap(ami fontos,hiszen napenergiával működöm ),fúj majd az a klassz langyos szellő,és érzem majd a ,,Balaton illatot”. (Még kiskoromban kezdtem el így hívni ezt a meghatározhatatlan illatot,amikor tavasszal minden hétvégén Földváron voltunk és sétáltunk a parton,vagy csak gazoltunk a kertben ..akkor éreztem mindig ezt és azóta is csak így hívom.) Szóval mindjárt itt a nyár!

Mese a bizalomról

Félek tőle,hogy sohasem tudsz majd bízni bennem- mondta a fiú a lánynak. – Én minden erőmmel azon leszek,hogy meg tudj bízni bennem. A lány boldog volt ennek hallatán és kezdte elhinni,hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Tudta,hogy szüksége van még egy kis időre,de érezte,hogy menni fog. Ennek sikerülnie kell!!!

A bizalom meghatározhatatlan fogalom. A jelenlétét alig érezzük,de ha elveszítjük,mi magunk is elveszünk vele együtt. Ha egyszer feltétel nélkül megbízol valakiben,akiben utána csalódnod kell,nem csak a bizalom szűnik meg,hanem a mi egy kicsi darabkánk is elveszik vele. Az a darabka amely képes bízni. Ahhoz,hogy visszaszerezzük olyan emberek társaságára van szükségünk,akik kiállnak mellettünk,őszinték hozzánk.. így nyerhető vissza a bizalmunk mások iránt.

De a fiú hibázott és a lányban az az icipici bizalom is megingott. Természetesen azonnal védekező álláspontra kapcsolt és ahelyett,hogy megbeszélte volna a fiúval,inkább nekiesett és nem is hagyta szóhoz jutni. Ennek is oka volt. A lány pontosan tudta,hogy a fiú rafinált és biztosan ki tudja magyarázni ezt a kínos helyzetet is,és inkább meg sem hallgatta,mielőtt még naivságának köszönhetően elhitte volna neki a “mesés történetet”. A lány tudta,hogy neki van igaza. A fiú is tudta,csak nem vallotta be. Bánta is a dolgot,és fogalma sem volt mit tegyen. A lány úgy érezte,hogy minden hazugság volt,amit eddig kapott,hallott..bár azt el sem tudta képzelni,miként lehetséges ez…

Dare to dream!

Ha lennének szárnyaim most biztosan repkednék örömömben! Nem a győzelem érzése az,ami úrrá lett rajtam,hanem az a tény,hogy bebizonyítottam magamnak,a világnak.., hogy igenis vannak olyan helyzetek az életben,amikor az álmok valóra válnak. Ez most egy ilyen helyzet. Egy cérnaszálon egyensúlyoztam,csak a remény éltetett,az a picike remény ami tartotta bennem a lelket, és így nem estem le. Úgyhogy senki se mondja ezentúl,hogy legyünk racionálisak,mert ha az lettem volna,biztosan nem itt tartanék! ,,Örök álmodozó” – mindig is tudtam magamról. És igen. Álmodni jó!!!!!

 ,,Somewhere over the rainbow
Blue birds fly
And the dreams that you dreamed of
Dreams really do come true

Someday I’ll wish upon a star
Wake up where the clouds are far behind
Where trouble melts like lemon drops
High above the chimney tops thats where you’ll find me oh
Somewhere over the rainbow bluebirds fly
And the dream that you dare to,why, oh why can’t I?
 

Well I see trees of green and
Red roses too,
I’ll watch them bloom for me and you
And I think to myself
What a wonderful world

Well I see skies of blue and I see clouds of white
And the brightness of day
I like the dark and I think to myself
What a wonderful world

The colors of the rainbow so pretty in the sky
Are also on the faces of people passing by
I see friends shaking hands
Saying, “How do you do?”
They’re really saying, I…I love you
I hear babies cry and I watch them grow,
They’ll learn much more
Than we’ll know
And I think to myself
What a wonderful world

Someday I’ll wish upon a star,
Wake up where the clouds are far behind me
Where trouble melts like lemon drops
High above the chimney top that’s where you’ll find me
Oh, Somewhere over the rainbow way up high
And the dream that you dare to, why, oh why can’t I?”

New life,new hair,new blog style :)

Ne ijedjetek meg! Lecseréltem kisangyalt egy modernebb angyallányra. Muszáj volt egy picit újítani. Lepke: Köszi a képet !

Itt pedig egy angyali zene:

Bye bye weekend!

Még jó,hogy csak pár órát kell várnom,és vége a hétvégének. Az biztos hogy nem sírom vissza! Kezdjük a péntekkel: Már másfél hete vártunk egy bulira amit a suli szervezett,de az egész városban meg volt hírdetve: Bálint napi after bankett néven. A diákhetes buliból kiindulva,arra számítottam,hogy majd hasonlóan jó lesz a hangulat de nagyot tévedtem,nagyon nagyot! Tíz-tizenegy óra magasságában értünk oda a tett helyszínére,és már akkor feltűnt,hogy valami nincs rendjén. 13-14-15 éves leányzók és “nagyonvagány” kissrácok rohangáltak az épület körül egy szál topban illetve pólóban. (Hozzáteszem,volt aki rohangálni sem bírt,mert a falat támasztva ,,Vukkosdit” játszott..) Na mindegy. Azért bementem. A ruhatár tele,a kabátunkat a privát ajtó mögötti szobához hasonló valahova raktuk. Miközben azon tűnődtem,mi lesz,ha bezárják az ajtót és egy szál semmiben kell hazamennem,hárman majdnem szemközt hánytak(egyikük sem volt több 16 évesnél). Tánctérre be. Beszívott,hulla részeg sulisok bulija,mindenki ting-teng ide-oda,azt sem tudván,merre/hogyan. Óriási!!!! 180 fokos fordulatot véve visszakeveredtem a privát szobába,villámgyorsan magamra cuccoltam a kabátomat és futás a tiszta levegőre. Ilyen “fergeteges” élményben régen volt részem! Végre egy helyen láthattam Kaposvár kisebbségének java részét,a jövőbeli heroinistákat,a lecsúszottakat,a hétvége után felfázással küszködőket(az egy szál topban való rohangálás miatt).. egyszerűen leírhatatlan érzés . Szombaton családi perpatvar,ma már nyugi,de tanulás.  Ilyen hétvégét zárni,nem hiszem el…. !!!!! De legalább Réka lány rájött ki az a Putyu. Földvári favágó!!!!

Kreált ünnepek

Biztosan sokatokat foglalkoztat már a szerdai nap,vagyis a ,,Valentin nap” . Remek dolog,hogy van egy ilyen ünnep az évben,ami csak a szerelemé és a szereteté,hiszen ez a két érzés szerepet kap mindannyiunk életében,megérdemli,hogy megemlékezzünk róla. DE: Nagyon fontos-és ezzel bozonyára rengeteg ember egyetért-,hogy ne csak az év egyetlenegy napján fejezzük ki a szeretetünket! Ne csak erre a “szent napra” tartogassunk meglepetéseket,szivecskés ajándékokat,virágcsokrokat.. Mert szerintem ezerszer többet jelent,ha többször kisebb dolgokat kap az ember. Például vegyünk egy szerelmes párt. A fiú Valentin napon befizeti a leányzót egy “világkörüli” útra,megtervez egy romantikus éjszakát és netán még egy egész szobát betöltő virágkölteményről is gondoskodik,a lány mégsem repdes az örömtől. Miért nem?-kérdezi a srác. A válasz pofon egyszerű! Az elmúlt egy évebn amit együtt töltöttek a fiú semmivel sem lepte meg a lányt(nem drága dolgokra kell gondolni:egy szál virág,egy bonbon,egy váratlan telefonhívás az éjszaka közepén egy szerelmes dallall,ami aztán az “Ő daluk lesz”.. és még hosszasan sorolhatnám),nem fejezte ki az érzéseit iránta és azzal,hogy most egyetlenegy napon be akarta pótolni az összes mulasztását,nem ért el semmit. Meglepő ez? Egyáltalán nem! Tehát: így ne viselkedjünk! Szép dolog a Valentin napot azzal illetve azokkal tölteni akik fontosak számunkra,de nem szabad,hogy csak ez az egy nap legyen,ami “más mint a többi”. Ha szeretünk valakit,minden nap ugyanúgy szeretjük és nincs semmiféle akadálya annak,hogy ezt be is bizonyítsuk napról napra.

Egy másik történet,ami szintén hiba: Megjátszani az érzéseinket,csak,hogy ne bántsuk meg a másikat. Vegyük például,hogy egy lángoló szerelem már véget ért,de a pár még a szó leghétköznapibb értelmében “együtt van”. Nos jön a Valentin nap,szivecskék és miegymás,és hát nyílván meg kell ünnepelniük,mert hát azért még “hivatalosan” összetartoznak. Szerintem ez a legnagyobb butaság. Illetve ez legalább kettő butaság: 1. Ha már nem úgy érzek valaki iránt,ahogyan illene egy kapcsolatban és még nincsen semmiféle papír róla,nincsenek lúrkók és közös lakás sem,nem tétovázok,hogy véget vessek-e neki avagy sem. (Hiszen ez így tisztességes a másik féllel szemben!) 2. Megünnepelni vele a szerelmesek napját-mert mindenki így csinálja-amikor legszívesebben valahol tök máshol lenne,más valakivel.. (Kivételesen nem rejtett üzenet ez a post,még mielőtt valaki annak venné,de tényleg így gondolom. ) Úgyhogy szerintem mindenki okosan gondolja végig,hogy mit-miért,és,hogy kivel,hogyan.. ünnepel!

Ezt meg nézzétek meg,(remélem tudtok angolul)megéri!!!!!

It was a hard day’s night..

Kezdve egy ,, itthon ülök a szobámban és halálra unom magam” -mal. Folytatva egy ,,az osztálytársaim már foglaltattak asztalt a Bombardier-ban és meghívtak”-kal. Szóval mégsem kellett itthon ücsörögnöm este. Nagyon jót dumáltunk és olyan dolgokat tudtam meg néhány emberről,hogy csak naaaaa.. Ráébredtem,hogy lehet hogy nekem nagy a szám,de kiindulva a mondásból miszerint- amelyik kutya ugat,az nem harap- ráébredtem,hogy a környezetem tele van olyan emberekkel,akikről sohasem feltételeznék olyan dolgokat,amikről tegnap hallottam. És mégis.. Döbbenet!!!!! Aztán összefutottam Petiékkel,akikkel folytattam vigadozást. (Jó volt újra látni!!!) Ezt követően - köszönhetően a véletlennek- gyökeresen megváltozott az éjszakám menete. Meglepően jó volt! Úgy értem annak ellenére,hogy teljesen spontán módon alakultak a dolgok,talán még klasszabb volt minden,mint amilyet az ember valaha álmodhat! Mert tényleg olyan,mintha csak álom lett volna. Mikor (már majdnem reggel) befeküdtem az ágyikómba,azon gondolkodtam,hogy ez most tényleg így volt vagy egészen idáig itt feküdtem és álmodtam mindent.. Mindenesetre szépséges álom volt!

 

Avassunk szalagot!

Egy kis elmaradásom van. Időközben volt egy szalagavatóm is,ami nagyon jól sikerült! A tánc, a műsor, a buli… Nehéz lesz a búcsú néhány hónap múlva az osztálytól. Hat év azért az hat év. A műsor alatt eltörött a mécses,bőgni kezdtem. Senki sem sírt csak én… Hát igen. Megint megmutattam a hiperérzékenységemet. De ha még zsebkendő lett volna nálam.. De az sem . (Nyugi,valaki kisegített,nem történt “baleset” ). Aztán jött a sulis buli,tinci-tánci, süti kajálás, RETRO-s bulizás,udvarunkban cicázás.. Az biztos,hogy nem felejtem el ezt az éjszakát!!

             

,,letye-petye-lepetye”

 Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok

Juli néni, Kati néni

- letye-petye-lepetye! -

üldögélnek a sarokba,

jár a nyelvük, mint a rokka

- letye-petye-lepetye! -

 

Bárki inge, rokolyája

- letye-petye-lepetye! -

lyukat vágnak közepébe,

kitűzik a ház elébe

- letye-petye-lepetye! -

 Pletyka pletyka hátán. Elkerülhetetlen. Hiszen vagy részesei vagyunk egy pletykának,vagy hallunk valamit és továbbadjuk,de valahogyan mindig kapcsolatban állunk a pletykálkodással. Normális dolog ez? Talán azért van,mert manapság egyre több a felületes kapcsolat és emiatt szükség van valamire amivel szóval tartjuk a másikat. Meg hát ugyebár a kiváncsiság. Biztosan vannak szerencsés kivételek,de sztem az emberek nagy része  nem menekülhet a pletykák elől. Én most részese lettem egy pletykának. Na de a kérdés az,hogy mit is nevezhetünk így? Ha egy olyan dolgot,aminek semmi valóságalapja,akkor nem erről van szó az én esetemben. De ha valami olyat aminek némi köze van a valósághoz,de hiányosak a háttérinformációk és emiatt olyan népdalszerűen áramlik emberről emberre,nemzedékről nemezdékre,mindenki hozzátesz és elvesz belőle,akkor már inkább utalhatok magamra. Ugyanis történt valami az életemben,ami fenekestől felforgatta a mindennapjaimat. Mondjuk,ha még csak az enyémet forgatta volna fel,nem lenne nagy ügy,de még másét is(legalább 2 emberét,de az igazat megvallva,a fél iskola ezen csámcsog.) Úgyhogy talán mindenki élete egy kicsit megváltozott általa. Nem nagy dolog,csupán egy érzés. Két ember egymásba szeretett. A kapcsolatnak elég jelentős akadálya van,de talán nem lenne olyan nehéz elgördíteni ezt,mint ahogy azt egyikük gondolja. Szóval most megy az “egyhelyben ácsingálás”,a csodára várás..,hogy majd talán lesz valahogy… Van,hogy egyikük visszalép,mert már nem bírja tovább,de egyszerűen lehetetlen,mert szükségük van egymásra. Úgyhogy amennyi időt csak tudnak,együtt töltenek.. Amolyan nyílt titokká vált ez a szerelem. Mindeki látja,tudja,beszél róla,de mégis tagadja,ha esetleg felemerülne egy társaságban. Őrült egy helyzet,de azt hiszem ez csak erre a két emberre tartozik(maximum háromra),mert hát a többiek nem igazán érthetik. Egy részt,mert villámcsapásszerűen érkezett,más részt,mert kívülről nem értheti senki,amit érzek. Olyan okos tudok lenni én is,ha külső szemlélőként követek egy eseményt. De most egyszerűen nem megy. Csak a szívemre tudok hallgatni,semmi másra,és ha a helyzet nem is a legideálisabb,remélhetőleg hamarosan az lesz és együtt lehetünk,mert már teljesen felemésztődünk a “bűnünkben”. (Ami véleményem szerint nem bűn,ezt csak ti látjátok így.) Személy szerint boldog vagyok,hogy újra tudok érezni,őszintén és úgy ahogy még csak egyszer éreztem. Szerintem ez óriási! És emiatt úgy érzem érdemes küzdeni a végsőkig is!

Akinek szól,tudni fogja…

Nem Joe Cocker szépségéért,hanem mert a ,,mi dalunk”

Ez meg amit érzek…