Csudiszép időszak!

Kiejelentésemben érződik némi irónia? Biztosan csak azért, mert pontosan így érzem. Napi minimum 3-4 óra tanulás… 12 éves tanulói pályafutásom alatt ilyet még nem tapasztaltam. (Kivétel talán a nyelvvizsgákra készülés időszaka, de talán akkor sem. ) Most viszont őskáosz uralkodik körülöttem! Magam sem tudom mihez kapjak. Van még kábé egy hónapom, hogy felkészüljek az érettségire, de ez elég irreálisan hangzik. Először is vegyük azt alapul, hogy hat éve nem tanulok magyarra, mert olyan kíváló tanárokat kaptunk, akik egyedi módon tanítanak : Maguknak tartanak kis előadást, mit sem törődve az előtte ücsörésző osztállyal-akikre elvileg neki kellene felügyelnie(hangsúlyozom: ELVILEG!), és tulajdonképpen számonkérésektől sem kellett rettegnünk.. Viszont az eddigi lazaságnak most isszuk a levét. Magyar korrep, vagyis hogyan pótoljuk be 6 év anyagát 2 hónap alatt. Eredménye van,hiszen 18 éves koromra legalább megtanultm az irodalmi korszakokat és, hogy ki mikor tevékenykedett ,csak hát van egy sanda gyanúm: talán ez nem lesz elég egy magyar érettségihez . Mindegy. Még van egy hónap, heti négy külön órával. Na de aztán a magyaron túlszárnyalva ott a többség: töri, matek, angol.. Még halvány lila.. fogalmam sincs róla, hogy melyiket mikor tudom előkaparni, na meg aztán megtanulni, annyira lefoglal a mindennapi magyarra tanulás. Ááá…majd csak lesz valahogy! Maximum nem megyek Pécsre, maradok itthon. Ennél rosszabb variáció nem fordulhat elő. Még jó!

Mindentől eltekintve megleltem a szépséget a magyar irodalomban. (Kár, hogy elveszett ez a hat év. Biztosan élveztem volna!) Például kellemes emlékeket idéz fel. Házi feladat: egy érvelés írása az alábbi idézet alapján:

,, Az ember eredendően boldogságra született, mégsem érhetjük el mindaddig, amég a múlandó tér-idő világ káprázatában próbáljuk meglelni. A nagyobb céljaink elérése, vágyaink beteljesülése esetén talán örömet élünk át, azonban ez idővel mindig elhalványul, szertefoszlik. Lehetetlen ilyen módon mindörökre elégedettnek maradni. “

Tavaly márciusban vagy áprilisban olvastam utoljára ezt az idézetet. Három közül ezt tartottuk a legalkalmasabbnak. És mivel a feladat rám hárult, mert Ő kibújt a kötelesség alól, így nekiálltam. Fogtam a füzetét. Először nehézkesen indult, aztán belejöttem. Annyi minden eszembejutott!!!! Mert hát teljesen igaz. Minden ember(lehet gazdag,vagy szegény) hajkurászik valamit, ami nem lehet az övé. Ha megkapja, akkor újra születik az agyában egy gondolat, és egy újabb célt dédelget álmaiban. Körforgás. Erre a fogalmazásra négyest kapott. (Ami ahhoz képest,hogy neki és nekem sem volt fogalmam róla, miként kell érvelést írni, meglehetősen pozitív. ) . Na de tanulva a tavalyi hibáimból, idén kis híján tökéletesre írtam meg. Széles mosoly és elégedettség. Tényleg a hibáiból tanul az ember..

És a harmadik..

A történet egy villámgyors programmódosítással kezdődött Földvár felé félúton. Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne ha inkább Bélával (BLOKK) töltenénk az éjszakát Réka és Gy is vevő volt rá- na meg a többiek- úgyhogy irány Zamárdi (persze csak miután Pille angyalt csinált belőlem ). Bombával a kezünkben és party fittyel a cipőmben. Sejtettem, hogy ez is egy őrült éjszaka lesz.  Nem sokat tévedtem. Az állomáson várt minket a fogadóbizottság Gy és Misike személyében, aki szülinapomra való tekintettel egy virágos ajándékszatyrot szorongatott és arcára kiült a ,,hejj de ratyi vagyok”- Ő mondta… :D . Örömhullám, séta Trafóba, iddogálás, csoki és chips majszolás, asztaltakarítás.. és végül már a fiúk is hajlandóak voltak elbúcsúzni a csocsóasztaltól, úgyhogy a Club7 felé orientálódtunk.( Lepke: Íme egy újabb szó .) Szerencsés asztalfoglalás után beindult a denszing.. Totális “gidránérzés” lett úrrá rajtam. Ott volt Földvár apraja nagyja. Mindenki aki számított és az is aki nem. Hatalmas volt!!!! Találkoztam ezeregy éve nem látott ismerősökkel, jó volt újra néhány szót váltani velük! Aztán épp egy ilyen szóváltás közben hallottam meg Bélánk erotikus hangját aki a mikrofonba búgta bele nevem.. Igen. Pille számot küldött nekem nagykorúságom örömére . Aztán a party fitty felmondta a szolgálatot és fájt is a lábam abban a fránya csizmában( jó lesz ha már végleg előbújik a napocska, mert akkor felvehetem a kényelmes topánkáimat ), úgyhogy helyet foglaltam és többé már meg sem mozdultam… Az est zárása egy meseszép vallomás volt, ami mély gondolkodóba ejtett. De hát nem vagyok én semmi jónak elrontója! Kedvenc mixerfiúnk hazafuvarozott minket és reggel 7-ig be nem állt a szánk.  Mese habbal, filozófikus gondolatok tömkelege, létösszegzés és nosztalgia, néhány könnycsepp és a fekete lenyomat az ágyneműn..  Végül megállapítottuk, hogy nincsen semmi bajság és mély álomba zuhantunk. A reggel sem kezdődött valami aktívan . Nyüglődés a frissen felavatott ágyban, körülöttünk  a nagy-nagy kuplerájjal.. Aztán répás-krumpli evés csirkecombbal Zsuzsi módra végül pakolódás és megérkezett drága jó édesapám. Búcsú a kapuban, egy tökéletes hétvége zárómomentuma. 7 -én ÚJRA !  

                    

     

Második felvonás

18 év. Láttam ma apukám és anyukám arcán a ,,hejj de elrepült az idő,de nagylány lettél,kislányom” kifejezést. És tényleg! Hol van már az az icipici, szöszi hajú, nagyszájú kicsilány?! (Oké-oké, a nagy szájam megmaradt… )

Klassz volt ez a mai nap. Így teljesüljön minden álmom, vágyam. Amikor hazaértem a suliból, nagymamim fogadott, akitől kaptam egy sólámpát (amilyen Pillének is van és amire régóta vágytam), és persze porcelán angyalkát!;) Aztán felmentem tanulni, amég hazaért a család. Ezután fél óránként kaptam valami apróságot tőlük, miközben próbáltam a buksimba gyömöszölni a tananyagot. Mindez a “hivatalos” ünnepség előtt. Olyan aranyosak voltak. Mindig bekopogtak és a kezembe nyomtak valamit. Talán a legemlékezetesebb az anyutól kapott képeslap volt a sok-sok szépség mellett. Majdnem elpityeregtem magam! .. Könyv becsuk, lépcsőn lefelé és már láttam a nappaliban folyó készületeket: Pezsgőspoharak, torta, virág.. Olyan jól esett, hogy így készültek rá(m)! Koccintás, nagy kívánság, jóó nagy fújás, ajándékosztogatás. Most már tényleg nem hittem a szememnek. Megkaptam azt a táskát Hugitól, amit fél éve kinéztem magamnak és egy nagyon tündéri képeslapot, amiben arra hívta fel a figyelmemet, hogy jó lesz ha már lassan elviszem magammal bulizgatni , anyuéktól pedig..áááá..kimondani sem merem, mert még mindig alig hiszem el!!!!: Laptopot kaptam!!!!! Több éve terveztem, hogy majd a ballagási pénzemből megveszem, mert hát szükségem lesz rá a közeljövőben, és egyszer sem jutott eszembe, még csak egy kósza gondolat erejéig sem, hogy anyuéktól ajándékba kapok egyet. Mégis így lett! Kimondhatatlanul meghatódtam, mert tudom, hogy annyira nem állunk fényesen, hogy csak úgy vegyünk egy ilyen értékű dolgot.. De anyuék olyan ajándékot szerettek volna, ami maradandó és ami mindig eszembe juttatja majd a nagykorúvá válásom és persze Őket.. Sikerült meglepetést okozni! Nagyon szerencsésnek érzem magam! Nem is beszéltem még a 18 szál narancssárga rózsából álló, három emeletes virágcsokromról, amit szintén nehéz szavakba önteni..

Ráadásként elmentünk vacsorázni, foglaltattak asztalt. Pocival teli ücsörgés a nagy zaba után, amikor hirtelen felbukkant a pincér srác egy szelet tűzijátékos tortával, egy óriási pohár koktéllal-(hiszen már hivatalosan is fogyaszthatom ) , és egy cserép nagyon helyes virággal, amibe egy hurkapálcikán vigyorgó lepkelány volt beletűzve. (Látod, Pille,velem ünnepelsz ). Ekkor már tényleg szóhoz sem jutottam. Boldog szülinapot kívánt, majd a következő pincér is.. és ez volt az a pillanat, amikor úgy éreztem, filmbe illő ez a nap! A meglepetések sora még ekkor sem ért véget. Amikor hazaértünk, az ajtónk előtt egy hatalmas (de tényleg óriási) vörös rózsa várt rám, amin egy kis kártya jelezte a feladó kivoltát. Döbbenet! Aztán Rékus blogjára kattintva jött az újabb meglepi… Annyira aranyosak vagytok!!!!!!!

Tényleg, sosem tudhatja az ember, amikor reggel álmosan felkel, hogy milyen felejthetetlen napban lesz része. Mert ez a nap ilyen volt. Egy igazi csoda! Köszönöm Nektek!!

         

Első felvonás

Előszülinap. Idén így ünneplek: Három részletben. Tegnap volt az előszülinapom.. (Igazából tök mindegy,csak valamilyen alkalmat találjunk,amire foghatjuk az ünneplést ! ) . Szóóóval.. eszeveszett jól éreztük magunkat. Lepke, Gy és a többiek ellátogattak hozzám, Mozivilág majd Retro.

Mozivilág: Régen rengeteget jártam ide, mostanában kevésbé. De nem hittem volna, hogy önkiszolgáló rendszerű lett . Leültünk, a pincérsrác többször elment mellettünk,odaköszönt, de még csak véletlenül sem jutott volna eszébe, hogy esetleg megkérdezze, hogy mégis szeretnénk-e valamit fogyasztani, vagy valami hasonló.. De nem! Úgyhogy fogtunk magunkat és lementünk a pulthoz, kiszolgáltuk magunkat. Aztán szóvá mertem tenni a főűrnak ezt a kellemetlenséget, amire ő pökhendien felelt. Arra hivatkozott, hogy rengeteg a dolguk.. Szolidan körbepislantottam és megdöbbenve tapasztaltam, hogy minden második asztalnál ültek csak emberek, vagy talán még ott sem. Tényleg baromi sok dolguk lehetett. Mindegy. Az aprócska kellemetlenség után nekiindultunk (két részletben, mivel hatan voltunk és kocsival ). De még mielőtt elhagytuk volna a helyet, belebotlottam egy régi ismerősbe. Hejj,de jól esett!

Retro: Bejárat. Anno, szőke koromban a kutya meg nem kérdezte, hogy mennyi idős vagyok (mivel a hely korhatáros,asszem 21 év felett engedélyezett a belépés..) ,de most, hogy barna lettem, már nem engednek csak úgy simán be.. áááááá . A kétajtós szekrény kidobófiú rákérdezett a koromra. Én meg, aki hazudni sosem tudott elég hitelesen, rávágtam, hogy ,,21 az jó? ” . Röhögés, cinkelés, Réka is beszólt szerencsére .. De a lényeg, hogy sikeresen beengedtek. Tinci-tánci, pezsgő party, ezer éves ismerősök. Nagyon jóó volt!!

Ma meg gondoltam nekiállok végre a takarításnak. De nem úgy ahogyan szoktam (hogy csak ott ahol nagyon látszik ), hanem vettem a fáradtságot és lepakoltam és kipakoltam mindent, ami mozgatható volt. Most minden csilli-villi és már sokkal jobb a közérzetem. Ezután levegőzés: séta a Deseda partján. Sok kiskutya, szerelmes pár, napsütés (feel the sunshine ) , amerikai hot-dog kajálás (nevezhetem “vadzabálásnak” is )… Habár elég kilátástalannak tűnt a hétvége és a plafonig ért a könyvhalom a szobámban, azért mégiscsak sikerült- nagyjából- a végére érnem. Optimizmus ezerrel!

Második és harmadik felvonás a jövő héten!

Március 15.

Rájöttem,hogy szeretem a felvonulást. Igaz, úgy keltem fel ma reggel, mintha a fogamat húznák, de határozottan megérte. Kezdve két nagy cuppanós puszival a polgármester úrtól (én lettem az egyik kiválasztott,aki átadott egy csokrétát nekijjeeee ) . Szóval szép kezdet után, klassz folytatás. Az osztályunkat kb. nyolcan képviseltük, a hangulat családiasra sikeredett. Szobortól szoborig vonulva kitárgyaltuk az éppen aktuális eseményeket, megvitattuk, ki milyen hülyén (vagy éppen csinosan) öltözött fel a mai napon, ki kivel mit  csinált és hol.. Remekül elvoltunk. Osztályfőnököm is beszállt már a végére- unta magát-, tök jól éreztük magunkat! Persze,tudom. Nem ez nemzeti ünnepünk lényege,de hát olyan szépen sütött a napocska, és olyan cseveghetnékünk támadt, hogy megbocsátható bűnt követtünk el, úgy gondolom. Meg amúgy is elegem van már ebből az egészből, ami itthon zajlik! Ugyan még nagyon fiatal vagyok ahhoz,hogy reálisan átlássam a hazánkban történteket, de szerintem most mindenki hadilábon áll ezzel a kérdéssel. Ki tudja megfogalmazni, hogy milyen pozitívumok fűződnek a jelenlegi kormány nevéhez? Nagymamim. Nyugdíjáremelés. Persze. Csak hiszi. De nem igazán szeretnék politizálni. A Kossuth téri ünnepély elnyerte a tetszésemet. Amikor a galambokat szabadon engedték..ááá..készen voltam. És ahogyan szálltak ott felettünk,körbenéztem és megállapítottam,hogy egészen szép lett Kaposvár, már csak a Kapos Hotel lóg ki a sorból,de idővel az is el lesz rendezve. Remélem! Kiváncsi vagyok az éjszakai eseményekre. Vajon történik valami Budapesten? És ha igen,akkor lesz valamilyen eredménye? Érdekes, hogy egyre jobban foglalkoztatnak ezek a dolgok.. De hát mégiscsak a jövőnkről van szó. Ami egyelőre egészen kilátástalannak tűnik.. Mindegy. Holnap meglátjuk.

Bird

Kilépsz az ajtón és érzed a “Balcsiiiii illatot“.  Annyira jóóó! Itt van a tavasz. Most már tényleg. És habár kedvenc hónapomnak a nyarat vallom,mégis fülig ér a szám. Most van az az időszak,amikor semmi és senki sem ronthatja el a kedvem! Legszívesebben világgá mennék egy hátizsákkal, csavarognék szebbnél szebb városokban, kirándulnék erdőkben, tóparton sétálgatnék, megnézném a naplementét, kiskacsákat etetnék a Balatonon, hot-dogot majszolnék a mólón.. és csak ülnék a napon, vennék egy mély levegőt és amikor kifújnám,vele együtt elszállna minden kis butaság, ami valaha is bántott. Szeretném most becsukni a szemem és messze szállni,legalább Földvárig, vagy még messzebb. Most bánom csak igazán,hogy nincsen jogsim. Becsüccsennék és bárhova mehetnék! Érdekes egyébként,mert pont tegnap beszéltük Putyuval,hogy jól elvagyok egyedül,meg nem hiányzik senki az életemből,de talán mégis! Itt van a tavasz, a jó idő és tényleg jó lenne megfogni valaki kezét,átölelni.. De hiába rimánkodok, akkor is csak itt ülök a szobában és lesek kifele, a házakra. Igen. Ez Kaposvár…

Coctails,a veterán napszemcsi és én :)

Ismét a buszállomáson,a buszon és újra Földváron. Húú..már annyira hiányzott!!!!!!  Pizzarendelés,vonat és Zamárdi,Trafó. Egyik kedvenc együttesünk,a Coctails zenélt,úgyhogy a hangulat garantált volt. Váratlan ismerősök,új ismeretségek,nagy-nagy kibékülések.. Egyszóval talán ez volt életem legklasszabb bulija! Az újonnan megismert társaságban volt egy srác-nevezzük Misinek -,aki felkészült a retro party-ra és a nagypapija óóóóriiáásssiii napszemüvegét is magával hozta. Én már a buli elején szimpatizáltam a csöppet sem aprócska,veterán tárggyal,úgyhogy kölcsön is kaptam az éjszakára. Leírhatatlan!! Tinci-tánci,nagy nevetés és hajnali hazakecmergés. Köszi mindenkinek! Nagyon rám fért..

    

Lucky

Nem ő,hanem én. De még mennyire szerencsés! Holnap egy hete,hogy a házunk rabja vagyok,alszom,pihenek,gyógyulgatok.. Eközben pedig bőven elég időm volt arra,hogy átértékeljem az életemet,végigondoljam,hogy mit szúrtam el(sajna nagyon sok ilyen van),min kellene változtatnom a boldogabb jövő érdekében. Tudtam,hogy jelenleg egy valamin sürgősen. De az élet elintézte helyettem. A kisujjamat sem kellett mozdítanom és rendbe jöttek a dolgok,a lehető legjobban alakult! Ha nincs ez az egy hét szünet,akkor valószínűleg hisztériás rohamban török ki,szavakkal dobálóztam volna,telesírtam volna a párnám.. de nyugodt vagyok. Rég éreztem ilyet! Én nem hazudtam,a lelkiismeretem tökéletesen tiszta,önmagamat adtam,őszintén. Büszke vagyok magamra,amiért két lábbal a földön állok,amiért a sok butaság ellenére is talpon tudtam maradni és kiálltam a magam igazáért. Lenne még miért kiállnom és csak egy lépést kellene tennem,hogy keresztbetegyek,de nem teszem,mert úgy ahogy most is,az élet majd elintézi helyettem. Én vagyok. Csak én. A többiek másodlagosak. Vannak fontos emberek is az életemben,de Ők sem kerülhetnek elém a rangsorban. Mostantól önzőbb leszek. Még ha csak egy kicsit is. Érdekember nem tudnék lenni,de a saját érdekeimet helyezem előtérbe ezentúl. Ebben a világban csak így boldogulsz! Hogy mi ez? Fogadalom. Újévkor úgysem kívántam semmit. Hát tessék. Most bepótolom.

Éljen Amerika!

Ma egész délután csuklottam. Nem tudom ki volt már így,de leírhatatlan szenvedés! Amikor már úgy érzem,hogy nyelni sem tudok,fáj a hasam, a torkom.. Egy szerencsém volt: az,hogy köhögöm.És amég fuldokoltam,nem volt lehetőségem csuklani. Na jó..eszem ágában sincs itt fárasztani a népet,csak hát érthető ha az ember retteg manapság. Hiszen ott volt az az amcsi csaj,aki 3 hétig (vagy meddig) csuklani kényszerült. Nem játék!

Kórház a város közepén

Csütörtök éjjel kezdődött. Már-már félálomban voltam amikor olyan hidegrázás jött rám,mintha legalább az északi sarkponton ácsingóznék egy szál fürdőruhában.. Kétség nem fért hozzá:elkaptam. Hugim már jó pár napja nyomta az ágyat,várható volt az “égi csapás”. Virrasztás anyuval,hideg vizes borogatás,hűtőfürdő,lázmérés… Kegyetlen! Ma-holnap 18 leszek,de annyira esetlen voltam,hogy nem tudom mi lett volna velem nélküle. Mert hát jövőre teljesen magamra leszek utalva,ha esetleg eljutok Pécsre..áá bele sem merek gondolni egyelőre.Péntek éjjel ugyanez,csak akkor már 40 fokkal. Nem hittem volna,hogy megmaradok.. Ennek sokan biztosan örültek volna ,de sajnálattal közlöm:ma már sikerült kikelnem az ágyból-ha csak egy kis időre is. Most anyut döntötte le a lábáról. Hugim még beteg,nekem is tuti van még 4-5 napom,egyedül apa az,aki tartja a frontot. Ha ő is benyeli(amire elég nagy esélyt látok),akkor tényleg kirakjuk a ,,HOSPITAL” feliratot. Bár ő már elmondta jópárszor,hogy a füst tartósítja. Midegy. Ő tudja .