Kórház a város közepén

Csütörtök éjjel kezdődött. Már-már félálomban voltam amikor olyan hidegrázás jött rám,mintha legalább az északi sarkponton ácsingóznék egy szál fürdőruhában.. Kétség nem fért hozzá:elkaptam. Hugim már jó pár napja nyomta az ágyat,várható volt az “égi csapás”. Virrasztás anyuval,hideg vizes borogatás,hűtőfürdő,lázmérés… Kegyetlen! Ma-holnap 18 leszek,de annyira esetlen voltam,hogy nem tudom mi lett volna velem nélküle. Mert hát jövőre teljesen magamra leszek utalva,ha esetleg eljutok Pécsre..áá bele sem merek gondolni egyelőre.Péntek éjjel ugyanez,csak akkor már 40 fokkal. Nem hittem volna,hogy megmaradok.. Ennek sokan biztosan örültek volna ,de sajnálattal közlöm:ma már sikerült kikelnem az ágyból-ha csak egy kis időre is. Most anyut döntötte le a lábáról. Hugim még beteg,nekem is tuti van még 4-5 napom,egyedül apa az,aki tartja a frontot. Ha ő is benyeli(amire elég nagy esélyt látok),akkor tényleg kirakjuk a ,,HOSPITAL” feliratot. Bár ő már elmondta jópárszor,hogy a füst tartósítja. Midegy. Ő tudja .