Lucky

Nem ő,hanem én. De még mennyire szerencsés! Holnap egy hete,hogy a házunk rabja vagyok,alszom,pihenek,gyógyulgatok.. Eközben pedig bőven elég időm volt arra,hogy átértékeljem az életemet,végigondoljam,hogy mit szúrtam el(sajna nagyon sok ilyen van),min kellene változtatnom a boldogabb jövő érdekében. Tudtam,hogy jelenleg egy valamin sürgősen. De az élet elintézte helyettem. A kisujjamat sem kellett mozdítanom és rendbe jöttek a dolgok,a lehető legjobban alakult! Ha nincs ez az egy hét szünet,akkor valószínűleg hisztériás rohamban török ki,szavakkal dobálóztam volna,telesírtam volna a párnám.. de nyugodt vagyok. Rég éreztem ilyet! Én nem hazudtam,a lelkiismeretem tökéletesen tiszta,önmagamat adtam,őszintén. Büszke vagyok magamra,amiért két lábbal a földön állok,amiért a sok butaság ellenére is talpon tudtam maradni és kiálltam a magam igazáért. Lenne még miért kiállnom és csak egy lépést kellene tennem,hogy keresztbetegyek,de nem teszem,mert úgy ahogy most is,az élet majd elintézi helyettem. Én vagyok. Csak én. A többiek másodlagosak. Vannak fontos emberek is az életemben,de Ők sem kerülhetnek elém a rangsorban. Mostantól önzőbb leszek. Még ha csak egy kicsit is. Érdekember nem tudnék lenni,de a saját érdekeimet helyezem előtérbe ezentúl. Ebben a világban csak így boldogulsz! Hogy mi ez? Fogadalom. Újévkor úgysem kívántam semmit. Hát tessék. Most bepótolom.