A történet egy villámgyors programmódosítással kezdődött Földvár felé félúton. Ekkor jött az ötlet, hogy mi lenne ha inkább Bélával (BLOKK) töltenénk az éjszakát
Réka és Gy is vevő volt rá- na meg a többiek- úgyhogy irány Zamárdi (persze csak miután Pille angyalt csinált belőlem
). Bombával a kezünkben és party fittyel a cipőmben. Sejtettem, hogy ez is egy őrült éjszaka lesz. Nem sokat tévedtem. Az állomáson várt minket a fogadóbizottság Gy és Misike személyében, aki szülinapomra való tekintettel egy virágos ajándékszatyrot szorongatott és arcára kiült a ,,hejj de ratyi vagyok”- Ő mondta… :D . Örömhullám, séta Trafóba, iddogálás, csoki és chips majszolás, asztaltakarítás.. és végül már a fiúk is hajlandóak voltak elbúcsúzni a csocsóasztaltól, úgyhogy a Club7 felé orientálódtunk.( Lepke: Íme egy újabb szó
.) Szerencsés asztalfoglalás után beindult a denszing.. Totális “gidránérzés” lett úrrá rajtam. Ott volt Földvár apraja nagyja. Mindenki aki számított és az is aki nem. Hatalmas volt!!!! Találkoztam ezeregy éve nem látott ismerősökkel, jó volt újra néhány szót váltani velük! Aztán épp egy ilyen szóváltás közben hallottam meg Bélánk erotikus hangját aki a mikrofonba búgta bele nevem.. Igen. Pille számot küldött nekem nagykorúságom örömére
. Aztán a party fitty felmondta a szolgálatot és fájt is a lábam abban a fránya csizmában( jó lesz ha már végleg előbújik a napocska, mert akkor felvehetem a kényelmes topánkáimat
), úgyhogy helyet foglaltam és többé már meg sem mozdultam… Az est zárása egy meseszép vallomás volt, ami mély gondolkodóba ejtett. De hát nem vagyok én semmi jónak elrontója!
Kedvenc mixerfiúnk hazafuvarozott minket és reggel 7-ig be nem állt a szánk. Mese habbal, filozófikus gondolatok tömkelege, létösszegzés és nosztalgia, néhány könnycsepp és a fekete lenyomat az ágyneműn..
Végül megállapítottuk, hogy nincsen semmi bajság és mély álomba zuhantunk. A reggel sem kezdődött valami aktívan
. Nyüglődés a frissen felavatott ágyban, körülöttünk a nagy-nagy kuplerájjal.. Aztán répás-krumpli evés csirkecombbal Zsuzsi módra
végül pakolódás és megérkezett drága jó édesapám. Búcsú a kapuban, egy tökéletes hétvége zárómomentuma. 7 -én ÚJRA !
március 25, 2007
És a harmadik..
11 hozzászólás »
A bejegyzéshez tartozó hozzászólások RSS csatornája. TrackBack URI
Édes istenem, ne röhögtess már, légyszi
a családom hülyének néz, hogy egymagamban röhögök
és még azt hittem depisek vagyunk… de ezek a képek egész mást sugallnak… ennyit röhögni… citromlé az éjjeliszekrényen
és a lábujjaid is elég jól befigyelnek, Aranyom
Comment Szerző: Réka — március 25, 2007 @ 2:55 pm |
Ez kérlek egy No.1 kép…
Tükrözi a lelki világunkat
.
Comment Szerző: angelicdiary — március 25, 2007 @ 3:06 pm |
Olykor jobb egy kis citromlé az éjjeliszekrényen, mint egy tescos “autó” az ágyadon. Hidd el nekem!;)
Comment Szerző: damienextra — március 26, 2007 @ 3:58 pm |
??
Comment Szerző: angelicdiary — március 26, 2007 @ 6:48 pm |
Kedves lakótársaim névnapom alkalmából leparkoltak egy bevásárlókocsival az ágyamon.
Talán mert rallyztam múlt héten egyet a Campiba, azt gondolták hogy egy ilyen jármű minden vágyam…Megkaptam!! xD
Comment Szerző: damienextra — március 26, 2007 @ 7:09 pm |
Így teljesüljön minden álmod!
Comment Szerző: angelicdiary — március 26, 2007 @ 7:47 pm |
Nincsenek álmaim…:o
Comment Szerző: damienextra — március 27, 2007 @ 8:49 am |
Nincsene álmaid?? ! Nincs is ilyen ember.. Mindenkinek vannak álmai..
Comment Szerző: angelicdiary — március 27, 2007 @ 6:44 pm |
Remek, akkor egy állat vagyok. Vagy inkább növény.
Sőt, ott a panda —-> Növényevő állat
Comment Szerző: damienextra — március 27, 2007 @ 8:19 pm |
Rémes lehet az álmatlanság dami, lefekvés előtt és után igyál egy korty mézes csipketeát, éjfélkor pedig csinálj ötven fekvőtámaszt
Nekem segített, pedig a fekvőtámaszt többször később csináltam
Comment Szerző: putyu — március 27, 2007 @ 8:23 pm |
Jóarc vagy putty, kösz a tippet!
Comment Szerző: damienextra — március 27, 2007 @ 9:03 pm |