Csudiszép időszak!

Kiejelentésemben érződik némi irónia? Biztosan csak azért, mert pontosan így érzem. Napi minimum 3-4 óra tanulás… 12 éves tanulói pályafutásom alatt ilyet még nem tapasztaltam. (Kivétel talán a nyelvvizsgákra készülés időszaka, de talán akkor sem. ) Most viszont őskáosz uralkodik körülöttem! Magam sem tudom mihez kapjak. Van még kábé egy hónapom, hogy felkészüljek az érettségire, de ez elég irreálisan hangzik. Először is vegyük azt alapul, hogy hat éve nem tanulok magyarra, mert olyan kíváló tanárokat kaptunk, akik egyedi módon tanítanak : Maguknak tartanak kis előadást, mit sem törődve az előtte ücsörésző osztállyal-akikre elvileg neki kellene felügyelnie(hangsúlyozom: ELVILEG!), és tulajdonképpen számonkérésektől sem kellett rettegnünk.. Viszont az eddigi lazaságnak most isszuk a levét. Magyar korrep, vagyis hogyan pótoljuk be 6 év anyagát 2 hónap alatt. Eredménye van,hiszen 18 éves koromra legalább megtanultm az irodalmi korszakokat és, hogy ki mikor tevékenykedett ,csak hát van egy sanda gyanúm: talán ez nem lesz elég egy magyar érettségihez . Mindegy. Még van egy hónap, heti négy külön órával. Na de aztán a magyaron túlszárnyalva ott a többség: töri, matek, angol.. Még halvány lila.. fogalmam sincs róla, hogy melyiket mikor tudom előkaparni, na meg aztán megtanulni, annyira lefoglal a mindennapi magyarra tanulás. Ááá…majd csak lesz valahogy! Maximum nem megyek Pécsre, maradok itthon. Ennél rosszabb variáció nem fordulhat elő. Még jó!

Mindentől eltekintve megleltem a szépséget a magyar irodalomban. (Kár, hogy elveszett ez a hat év. Biztosan élveztem volna!) Például kellemes emlékeket idéz fel. Házi feladat: egy érvelés írása az alábbi idézet alapján:

,, Az ember eredendően boldogságra született, mégsem érhetjük el mindaddig, amég a múlandó tér-idő világ káprázatában próbáljuk meglelni. A nagyobb céljaink elérése, vágyaink beteljesülése esetén talán örömet élünk át, azonban ez idővel mindig elhalványul, szertefoszlik. Lehetetlen ilyen módon mindörökre elégedettnek maradni. “

Tavaly márciusban vagy áprilisban olvastam utoljára ezt az idézetet. Három közül ezt tartottuk a legalkalmasabbnak. És mivel a feladat rám hárult, mert Ő kibújt a kötelesség alól, így nekiálltam. Fogtam a füzetét. Először nehézkesen indult, aztán belejöttem. Annyi minden eszembejutott!!!! Mert hát teljesen igaz. Minden ember(lehet gazdag,vagy szegény) hajkurászik valamit, ami nem lehet az övé. Ha megkapja, akkor újra születik az agyában egy gondolat, és egy újabb célt dédelget álmaiban. Körforgás. Erre a fogalmazásra négyest kapott. (Ami ahhoz képest,hogy neki és nekem sem volt fogalmam róla, miként kell érvelést írni, meglehetősen pozitív. ) . Na de tanulva a tavalyi hibáimból, idén kis híján tökéletesre írtam meg. Széles mosoly és elégedettség. Tényleg a hibáiból tanul az ember..