Mosolyogj..

.. és visszamosolyog a világ! Ezzel a jelszóval indultunk neki a hétvégének valamikor szombat délután. Séta a parton (,,többtyú” ), beszélgetés a szigeten,napsütés és “hát dág” majszolás.. Mi kell még? Igaz kicsit bántuk,hogy a crazygránátot otthon hagytuk.. De talán jobb is így. Különben min nevettem volna? Kivételesen időben elkezdtük a készülődést, úgyhogy a vonatig sem kellett szaladnunk( BOMBA-val a tatyóban és pezsivel a kézben) nekivágtunk az éjszakának. Alig 10 km-es gyaloglás után kikötöttünk az erdőszélen, egy nagyon helyes kis pincénél. Már mindenki ott volt,aki számít, a házigazda feltette ama nagy kérdést,mi igennel feleltünk,aztán majdnem kigyulladt a szánk . De a fél kiló kenyér,amit magunkba erőszakoltunk,segített a helyzeten. Esküvőnk tervezése Gee-vel, nyolc kabát és egy mellény(na meg az a szőrös… ).. és máris jobban éreztem magamat.  Éjfél körül útnak indult a csipet-csapat egyik fele. Visszafele már csak 5 km-t gyalogoltunk a sötét éjszakában. Trafó,Cocktails… Hogy is mondjam.. Ha táncoltatok már szaunában,pontosan tudjátok,hogy éreztem magamat . Fanta,ásványvíz,depresszió és egy tündérien kedves kijelentés az egyik koktéltól (Józsi bá’). Klassz buli volt! 4-es vonattal haza, záróra utáni társalgás Mannában(ahol én lettem a fő madamme ), végül egy kis kitekintés a reggeli félhomályban, aztán irány haza. Kicsit féltem,hogy hajléktalan maradok,de nem zártál ki,úgyhogy a reggeli eszmecserénk után álomba zuhantunk(ez lehetett 7 óra fele…). Délben már-mint aki jól végezte a dolgát- kipattantunk az ágyból és első utunk-mint általában- a konyhába vezetett. Jótfőztél! Délután ismét sziget,heverészés a bökdösős fűben, Dear Life,és Puma edzőcipő … 10,9,8,7…. Csííííízzzzzzz! Ezek lettek azok a képek,amikre protkós koromban is szívesen emlékszem majd vissza! Aztán a kis drágám is kinézett hozzánk és végül Ők ketten rábeszéltek,hogy maradjak még egy éjszakát. Pár pillanatra elméláztam (ajjajj..érettségi..ajjajj ),végül körbetelefonáltam a rokonságot,hogy ne várjanak! Itt kezdődtek a problémák: ,,nem mosol bugyit hogy tiszta”, hajszárítóval szárítás,Lepke-szekrényben körbekukkantás, nemisakrámilyen beszélgetés Gee-vel.. Szépen eltelt a nap. Este ismét Cocktails,csak most Mannában. Mivel mindenki úgy tudta,hogy én már itthon,sikerült meglepetést okoznom,de életem legjobb döntése volt. Az ‘50-es korosztály azonnal kiszúrt minket magának , ajándék koktélok és az a finom Giotto-fél bacardi cola.. Beszélgetés,csak ketten,ami nekem nagyon sokat jelentett( régen volt már ilyen!),tinci-tánci, murder on the dancefloor ,<-> csudijó társaság. Időközben Cocktails Party Angel lettem.. Naezámanemsemmi ! Búcsúpuszi,hazaballagás,K.O. … Azonnal elaludtunk! (Kicsit kevésnek bizonyult az a négy óra alvás)… Ma már hét órát tudhatok magam mögött,de semmivel sem jobb! Sőőt…csak rosszabb. Ismét itthon, a sarokból kacsintgatnak a könyvek én meg inkább becsukom a szemem.. Ma még neeeeeemmm! Talán majd holnap…

Köszönöm mindenkinek ezt a hétvégét! Jövő héten folyt. köv..

Ja és hogy mi a tanulság? ,,Mosolyogj és visszamosolyog a világ”.

     

Valahol a béka “popsija” alatt

Igen. Ennél szebben nem is jellemezhetném a mai állapotomat. Annyira negatív,hogy már a családom is elmenekült a konyhából vacsim közben,mert nem bírták nézni a búskomor ábrázatomat. Remek! Előre szólok,hogy aki vidám sztorikról szeret olvasni, most azonnal hagyjon fel a mai postom olvasásával,mert ez igencsak negatív lesz…

Hogy is mondjam… Elegem van! De az a minden az agyamra megy kategória. Kegyetlen! A nyakam és a hátam annyira fáj az egész napos könyv fölött görnyedéstől, hogy már igazából azt sem érzem, hogy van-e.. A fejem zsong a sok “okosságtól”, aminek fele olyan fölösleges, mint kábé, hogy a szúnyogok meg lettek teremtve . Mire fel?! Ettől egyikünk sem lesz intelligensebb, mert az, hogy bemagolom a vizsgákra, az egy dolog, de ugyanezzel a lendülettel el is felejtem. De hogy idegroncs leszel, az garantált! Éljenek az idegbeteg egyetemisták! De még ha csak a tanulás… Persze nem! Megint minden bajom van. Azt hittem kilábaltam a téli depiből,de tévedtem. Ma őrületes módon magam alatt vagyok. Képes lennék az összes törékeny tárgyat a falnak vágni, vagy egy hatalmasat kiabálni, hogy elegeeeeemmmmm vaaaannnn! (A környezetem miatt nem teszem,de a feszültség megvan hozzá.) Asszem díjaznám, ha történne már valami egetrengető. Ez a “vagyitthonülökvagyasulibandenincssemmiaminekörülnitudnék” már az agyamra megy. Pedig nincs sok más választásom. Imádom az érzést, amikor minden összejön. Amikor már saját magamat sem bírom elviselni… Talán tényleg mennem kéne. El innen, jóóóó messzire, hogy eszembe sem jussanak a dolgok, amiket itt éltem meg. Szerintem ha már régóta tartózkodsz egy helyen(pl. a szobád is lehet egy ilyen hely), aminek falai már olyan sok mindent láttak- sírást,nevetést,tanulást,szerelmes éjszakákat…- , akkor egy idő múlva már annyira túlcsordul benne a sokfajta érzelem,amiket ott éltél át, hogy rád nyomja bélyegét és depressziós leszel tőle. Például ha lefekszem az ágyamra és körbenézek látom a sok kacatot, ajándékot, képet, a karcolást a falon.. és ezekről mind eszembe jut valami, aztán azokról is valami és a végén már érzem az illatokat, hallom a zenét ami ott és akkor szólt, amikor ez és az történt és a végén mindig az lesz, hogy befordulok. Persze ez lehet,hogy csak velem van így és a szobám fekvésével van a probléma,de néha úgy érzem világgá kellene mennem, egy kis pihenésre, ahol csakis új emberekkel és élményekkel szembesülnék és nem jönnének utánam a múltbéli dolgok. Talán mire visszatérnék az érzések elhagynák a szobámat, és amikor ránéznék egy rég nem látott tárgyra, az már csak egy mackó lenne a régmúltból, egy mackó, vagy egy gyűrű, vagy egy akármicsoda, ami számomra addigra közömbössé válna. Erősen gondolkodom rajta, hogy így kéne tennem…

Éjfél után…

..a nyitott ablak mellett csücsülök a gép előtt. A helyzet kívülről elég siralmasnak tűnhet: macis pizsi, kócos haj, az asztalon egy félig megrágott alma, és egy bacardis pohár Á-vízzel, de nincs semmi baj. Halvány mosollyal az arcomon üldögélek a sólámpa fényénél (ami egyébként nagyon romantikus ) és telis-tele van a buksim mindenféle széppel és jóval.

Tomasso,este hat óra. Valahogy így indult az éjszaka. Természetesen jóízű kajálás, remek társaságban( ami bizonyítja,hogy a kisiklás után rátaláltam a sárgaköves útra), nagyon udvarias kiszolgálás, ajándék a főpincértől és elismerő tekintetek. Móka-kacagás és kibeszélőshow,ahogyan mifelénk szokás . A kikapcs után jött csak a lényeg: Ivory Coast koncert. (Kaposvári reggae banda,akiket nagyon szeretünk.) Egy év után ismét,de ezúttal nagyban. A jól ismert számok, lötyögés a korlátnál, torkod szakadtából kiabálás (ojóóóóóó,ojojojóóó..sálálálálá ), totális lazaság, amikor nincs külvilág. Ezért klassz a reggae! Az első szünetben a tömeggel sodródva a büfé felé belebotlottam kedves férfiismerősömbe. Legelőször a jól beígért, patentos(könnyen letépős :D ) , kockás ingre lettem figyelmes,aztán ahogyan feljebb siklott a tekintetem a szokásos sármos mosoly fogadott. Helloszia ! Aztán tovább sodródtam. A büfénél sorba állva már kinéztem magamnak egy dobozos kólát, de aztán megláttam egy denevért és nem tudtam ellenállni. A kóla maradt, csak jött hozzá egy kis Bacardi . Ennyi volt az össz alkoholfogyasztásom( ismét matt részegre sikerült leinnom magamat  ), ezt már csak Á-víz követte. Aztán hiába várt a leányzó, a srác már velem tért vissza a tánctérre. Ezúton is bocsi, de attól még,hogy én ott voltam,ő még maradhatott volna velünk.. De úgy látszik taszítom az embereket . A jelenetet követve a lötyögés közben egy ismerős dallamra lettem figyelmes. Igggeeennnnn! Egy nagyon eltalált UB40 szám: Kingston Town. (Ki más is juthatott volna eszembe? ). Nagyon finom vállrapuszi, amit a későbbiekben gyomorszájonütés követett (az elfojtott agresszióm… ),vigyázz velem!

Valahogy így történt.. 0:48. Lassan befejezem! Csak még valami: A linkelt oldalon nézzétek meg a Zenék-nél az Unikum c. számot. A kedvencem!

Miss Hungary: Bóna Ildikó

Iskolám szépe, Magyarország legszebbje és talán Miss World? Drukkolok Neked!!!

Na ezt nézzétek meg!

Mi a baj(ság) veletek?!

Reggel egy reggeli műsort nézve elgondolkodtam. Vajon tényleg ennyi baj lenne az “erősebbik” nemmel?

A riporter 3 hírességet kérdezett meg,miért nem találják a nagy Ő-t. Hiszen gyönyörűek, okosak, sikeresek.. A válasz tökéletesen megegyezett. A pasikból kiveszett a romantika. Nem képesek udvarolni, bújni, simogatni, csak úgy-minden hátsó szándék nélül-szeretetből megpuszilni, egyáltalán szeretni. De miért?! Tényleg végtelen egyszerű a női lélek. (Tisztelet a bonyolultabb típusnak,a kivételnek.) Egy kedves szó, egy figyelmes gesztus és máris a föld felett fél méterrel lebegünk. Akkor mégis miért ilyen nehéz boldoggá tenni minket? Vagy egyelőre nem is kell ilyen messze mennünk.Udvarlás. Van még ilyen? Ismerkedünk itt-ott,bulikban,chaten,társkereső oldalakon… Gondolod hogy így megtalálhatod a másik feled? Ha szerencsés vagy, igen. De ez manapság igencsak ritkaságnak számít. Ugyanis az ilyen ismeretségekből lesznek a felületes, érzelmek nélkül “együttjárások”, ami szerény véleményem szerint kevés a boldogsághoz. Márpedig végső célunk az, hogy boldoggá váljunk. Akkor miért megyünk bele ilyen kalandokba, ha úgyis tudjuk, hogy hosszabb távon semmi értelme az egésznek?

Nézz magadba! Hát nem azért, mert az ember társas lény és szüksége van arra a parányi szikrára?! A szenvedélyre, a pillanatnyi, de múló boldogságra? Dehogynem! Csakhogy ez hosszabb távon felemészt minket. A senkihez sem tartozás(ami igazából nincs is-lsd. család és barátok), de valahogy mégis ott lebeg a levegőben, a tudatunkban és állandóan kattogunk miatta. Tényleg csak kevés olyan embert ismerek, akinek nincs szüksége az ellenkező nemtől kapott törődésre. (Ők vagy a saját nemük iránt vonzódnak, vagy érzéketlen emberek… ). Szeretetet kaphatsz egy jóbarátodtól, szüleidtől, tesóktól, tanároktól, a szomszéd nénitől.. egyszóval akárkitől,de egyik sem ugyanaz a lángoló szenvedély,amit egy pasi (fiúk esetében értelemszerűen nő) ébreszthet benned. Nem is csak a szexuális vonzalomról van szó -ami két egészséges fél esetében teljesen normálisnak mondható,sokak mégis úgy gondolják szégyenletes dolog kimondani,pedig így van – ,hanem arról a valamiről ,ami igazán nem is kézzelfogható, de ha vele vagy egész testeddel átéled. Nem is a szerelemről beszélek. A szerelem túlontúl összetett ahhoz, hogy beszélni tudjunk róla. Na de akkor mi a baj?

Megtehetjük azt is,hogy akkor ezentúl -hiszen a világ ritmusa ezt diktálja- nem érzünk komolyabban senki iránt semmit. Élünk ezeknek a szemhunyásnyi pillanatoknak és talán a sok piciből összeáll egy egész. Ez is egy szemlélet. Személy szerint én nem hiszek benne. Túlságosan érzékeny vagyok ahhoz, hogy így éljem le az életemet, pedig lehet kevesebbet sérülnék így (érzelmileg) . Akkor hát mi a megoldás?! Vannak egyáltalán még pasik, akik küzdeni tudnának egy nőért? Akik ha elhatározzák, hogy nekem ő igenis kell, akkor addig udvarolnak, amég meg nem lesz? (Nem numeraként értettem ) . A kérdés költői,természetesen.

Szóval érdekesnek találom ezt a témát és ha gondoljátok fűzzetek hozzá,vegyetek el belőle!

10 dolog..

…amiért érdemes ma vidámnak lennem:

1. Már reggel is 16-18 fok volt,ami lehetővé tette,hogy fagyhalál elleni felszerelés nélkül induljak el iskolába .
2. Hét ágra sütött a napocska, ami mindenki arcára mosolyt csalt és öröm volt ránézni az emberekre.
3. A reggelem egy kedves üzenettel kezdődött, ami nagyon jól esett a csudiérzékeny lelkemnek.
4. Délután itt volt mindenki, akihez valamilyen rokoni szál fűz, nagymamim 70. szülinapját ültük és jó érzés volt,hogy ilyen népes családban élhetek!
5. Már úton van hozzám egy drága jóbarátom Földvárról, akivel végre válthatok néhány szót!
6. Este Mozivilágba megyek azokkal akiket nagyon-nagyon szeretek..
7. A délutánt babázással töltöttem. Unokaöcsi ma is kitett magáért! Imádnivaló!
8. Annyi finomság készült ma, ami Afrika éhező gyermekeinek sorsát gyökeresen megváltozthatta volna,ha mi ( a kis család) mindent be nem faltunk volna.
9. Dualizmus gazdasága- 5-ös felelet .
10. Péntek 13-a van, ami egy nagyon szerencsés nap (lsd. fent ) .

Mégiscsak megéri mosolyogni!

ÉDES pillanatok..

Ne legyen holnap! Most olyan mosolygós, magamhoz ölelném a világot érzés van. Amit nagyon-nagyon szeretek! Amikor élmény lesz becsukni a szemem,mert pörögnek majd a szebbnél-szebb kockák(Batétól Jután át Töröcskéig) és én csak figyelem az eseményeket. Ismét forog a Föld!

Keserédes pillanatok…

Ismét egy álomszép földvári hétvége Veled! Néha úgy érzem ilyenkor kapom vissza a másik felem. Amikor minden klappol és nincs semmi,ami levakarhatná a fülig érő (még csak 28 fogas ) vigyort az arcomról. Mert ilyenkor teljes az egész. Kissé másként,de legalább olyan emlékezetesen töltöttük a két napot-szokásunkhoz híven. Egyre nehezebb. Számolom a heteket, napokat, amiket még együtt tölthetünk, és minél jobban belegondolok a jövőbe, annál jobban fáj! Tudom, hogy ezt mi simán átvészeljük, de el sem tudok képzelni ennyi időt nélküled!

Manna Mia felülmúlta az elvárásaimat.. Mediterrán, színes világ fogadott minket ismerős és ismeretlen arcokkal és akarva-akaratlanul hasonlítgatni kezdtem. Semmit,de tényleg semmit nem találtam, ami hasonlított volna Gidránhoz. Kicsit hiányzott a lepukkant WC, a dölöngélő asztalok, a motorok… De a jóhoz könnyű hozzászokni! Habár már 3 hete volt a szülinapom, még mindig adódott alkalom az ünneplésre. Köszi Kacca és Ann!  Természetesen roptuk hajnalig és legördült néhány Cosmo koktél is.. De minden különösebb probléma nélkül átvészeltük az éjszakát. Ezt az állításomat képekkel is alátámaszthatom :p by Kornél.  Hajnalban volt szerelmi vallomás a kilóméteres gumicuki majszolás, volt amikor már csak a ruháink állták a sarat, és olyan képek is készültek,amikor már azok sem .. Aztán sírva-röhögve álomba zuhanás. Sosem hittem volna, hogy ennyire mulatságosak lehetnek a “partyképek”. Szinte mindegyiken felfedeztünk valamit, amin halálra nevethettük magunkat. Ez volt a hajnali hasizomfejlesztő gyakorlat. Délben iszonyatos füstszagra ébredtünk, azt hittük kigyulladt a ház,de csak kacsasült készült mami-módra . Délután maratoni sétára indultunk. Általános recept: Egy áttombolt éjszaka után Balaton part, szikrázó napsütés és energiagyűjtés. Így megspórolhatjuk az alvással eltöltött időt! Kutyatalálkozó-megismertem Marcit és összehaverkodtunk a kis maszat Tequilával is. Ismét készült pár “no comment” kép, Pogány Jutkát Szaffira cseréltem , de az örök rejtély maradt számomra, hogy hogy tudunk ennyi elfuserált képet készíteni?! ( Ha kiváncsiak vagytok a normálisabb képekre kukkantsatok bele Cherry fotóblogjába!). Legalább lesz min mulatni,ha majd egy fél világ választ el minket!

Boldog nyuszkót mindenkinek!

(Esz)tike lyány…

Készen vannak a tablóképek. Amikor kezembe kaptam a borítékot és belekukkantottam érdekes érzés lett úrrá rajtam! Évek óta várom, hogy végzős legyek, hogy nekünk is legyen tablónk és onnan vigyorogjunk majd az ifjú nemzedékre.. És tessék! Itt van a kezemben. Elmúltak az évek és habár még nagyon fiatalkának számítok (főleg köztetek,hiszen akik olvasnak általában jóval idősebbek nálam), mégis úgy érzem őrülten rohan az idő! Most voltam még csak totyogós, cserfes, szőke fruska, 101 kiskutyás ágyneműben durmoló  óvodás lányka ( hozzáteszem, ez az ágynemű azóta is kitűnő állapotban van és még manapság is előszeretettel használom, amolyan veterán darab!   ), a hirtelen megnyúlt, nyakig-láb 11 éves, aki olyan vékonyka volt, hogy kétségbeestél, ha ránéztél (ma már nem esünk kétségbe ), most volt még az az időszak amikor a neonzöld színű, szőrös kapucnis téli kabát volt a menő, bőrcafatkából összevarrt hátizsákunkkal villogtunk a suli folyósóján, mert akkor az volt a divat. Szinte még tegnap történt, hogy kamaszkori kissé lázadó korszakomat éltem, amikor anyuék képtelenek voltak megérteni engem- így utólag: nagy részt én voltam a “kis hülye”- és mintha csak tavaly nyáron lett volna, hogy először engedtek el bulizni… Jujjjjjjjj, emlékszem, annyira nagy szám volt!! Aztán a fiúsan öltözködöm, laza vagyok korszak, amikor még véletlenül sem vettem volna fel egy nőies ruhadarabot, a nagy szerelmek korszaka, amikor állandóan sírtam , a butaságokat halmozok -időszak, amikor senki sem tudta megértetni velem, hogy ne a saját fejem utána menjek, a koppanás, az észhez térés… És most valahol itt tartok. De minden, mintha csak pár pillanata történt volna. Hogy könnyebb legyen elképzelni, betekintést nyerhettek csöppnyi múltamba, hogy lássátok, miből lett a cserebogár!

 

A nagyon huncutka .

A rosszalkodásban elfáradt dumagép .

A vékonka- korszak..

 

Na és a a tablóképem.

Retro fever

Habár szárnyas társam már elmesélte a lényeget, úgy gomdoltam nekem is írnom kell! Igyekszem összekapargatni a darabjaimat,nem aludtam valami hejj de jól az éjszaka, de a kitartó “önmagam győzködése” után,sikerült leülnöm az íróasztalkámhoz és tollat ragadnom. Kész az érvelés ! Na de először is a tegnapunkról:

Ökör ikremnek szülinapja lévén meglepetés bulit szerveztünk neki. Hetek óta megy a szervezkedés, már attól féltünk, hogy rájött a drága, de fogalma nem volt róla. 18-an gyűltünk össze a kis panel lakásban-de mint tudjuk sok jó ember…-,Linda betoppant és mi énekelni kezdtük a már jól ismert éneket: Heppi börszdéééj túúú júúúúú! Tortazabbantás, ajándékok tömkelege, koccintás (pezsgővel, martinivel….) ,aztán trécsparti 10 óráig. Most már ikrem is nagykorúvá vált! Dejjó-dejóó ! Csörög a telefon, Gy volt az. Már majdnem a ház előtt vártak.  Kissé pihent állapotomból kifolyólag nehézkesen,de felfedeztem a változást! Lepke:nagyon-nagyon jól áll! Mozivilág,ahol négyesben csináltuk (magyarázat,mielőtt valaki félreértené: Bacardi Cola akció volt…), cuki pincérfiú a hejj de szexi kötényében.. ,majd irány a mosdó. A történet nem egyszerű! Fekete alapon fehér pöttyös hajpántomat igazgattam,mikor Lepke feltette ama nagy kérdést: ,,Kő púder?” A félreértések elkerülése végett hozzáfűzném, hogy nincs probléma barátosném szókincsével, csupán avonos kőpúderét ajánlgatta előszeretettel. Retro szoknyácskában, retro övvel és hajpánttal irány a RETRO! Bejárat előtti remegés,gyomorgörcs és miegymás… Ott áll az ismerős kidobófiú… Már-már arra áll a szám,hogy mondom a kamu koromat, de erre semmi szüksége nem volt! Nem kérdezte Juhéééjjj!!!! Pirosbetűs ünnep! Bezzeg Cherry lánynak elkapták a grabancát,de ő minden különösebb szemrebbenés nélkül vághatja rá a 22-őt,úgyhogy sikeresen megérkeztünk. Pezsi hegyek, illetve dugi-ropi, melyet Gy csempészett le a pultról, természetesen denszing ötezerrel, aztán nosztalgia. Felidéztük a szilveszteri zsongást egy kedves ismerősünkkel(aki egyben a mozivilágos cuki fiú is ), úúgy megtáncoltatott minket,hogy csak na. Nézett is a tömeg. Bár majdnem szétszedték az asszonyok,de helyén maradt a két sörösüveg,végül felszabadult mindkét keze . Persze ott volt a fehér inges mucsácsó is,na meg a Pillére rászállt izomkolosszus azzal a hatalmas tetkóval a karján, aki végül a táncparkett közepén tette magáévá egy nőismerősét . OFF!