Csoko-csoko-csokoládé

,,Van egy csoki… svájci tejcsoki… marha ritkán gyártják, és azt is csak házilag, és egy helyen… Kapsz egy ilyen ajándékot… Tudod, hogy ami a csomagoláson belül van, az egyszerűen mennyei íz lesz. Amikor megkapod… nem kezdesz rögtön neki, hiszen tudod, hogy az érzésnek meg kell adni a rituáléját… Beteszed a hűtőbe… egy darabig… lehűtöd… csak egy kicsit… Tudod, ha így nyúlnál hozzá, akkor minden várakozásod fuccsba menne.. Egy csoki lenne a sok közül… De ez a híres svájci tejcsoki. Nem lehet…!!! Vársz… Lehűlt… Kiveszed, gyengéden a kezedben tartod…és óvatosan lehelyezed.. Majd lassan elkezded kicsomagolni… Nem gyorsan, hiszen minden mozdulatot meghálál és csak emeli az ízét. Amikor az utolsó réteghez érsz, már a csoki érzi a lehelleted… párád megjelenik a csoki felszínén. És akkor óvatosan elkezded majszolni… És itt jön a dilemma… Egyszerre akarod megenni az egészet, vagy többször fogsz neki, és lassan gyengéden falod fel… Amikor felfaltad.. hátradőlsz, és jóízűen visszagondolsz az estére… “