Előítéletek

Ne ítélj előre! Sose tedd! Már igazán megtanulhattam volna,de még mindig hajlamos vagyok belelépni ugyanabba a gödörbe. Ma lementem anyuhoz és megkért,hogy vigyem ki a szemetet a konténerhez. Fogtam a zacsit és ahogyan a kuka felé tartottam megláttam egy igencsak ápolatlan külsejű,sötétebb bőrű férfit,amint néhány falat után turkált a kuka mélyén. Inamba szállt a bátorságom,filóztam rajta,hogy majd visszatérek,megijedtem tőle. De kiszúrt. Megállt bennem az ütő. Akkorra már majdnem ott voltam,furcsa lett volna,ha hátat fordítok. Odamentem. Erre az úriember-ugyanis kiderült,hogy a külseje ellenére abszolút az- kinyitotta a konténer tetejét és kedvesen megszólított: ,,Tessék hölgyem!”. Egy pár pillanatig csak néztem a szemébe,amiben annyi de annyi fájdalom volt,hogy legszívesebben meghívtam volna egy jó kiadós fürdésre és egy vacsira,de hát mégsem tehettem. Illendően megköszöntem és elköszöntem tőle. Azóta sem tudtam kiverni a fejemből. Utálom magam,amikor már előre beskatulyázok valakit, vagy a külseje,vagy a társasága.. vagy csak amiatt,mert kicsit szokatlanabb a viselkedése a többiekhez viszonyítva. De ez nem csak velem van így. Hétvégén megismerkedtem egy leányzóval-látásból már évek óta ismerem,de most először beszélgettünk- és bevallotta,hogy Ő kifejezetten rühellt engem egészen eddig a pillanatig. Pedig tudtommal semmit sem változtam,csupán csak nem vette a fáradtságot,hogy megismerjen. Egyszerűbb volt rámmondani,hogy egy buta,beképzelt majom vagyok. És hányan gondolják ugyanezt! Mindegy. Ha majd hajlanak rá,megtudják az igazat,addig pedig gondolják nyugodtan,amit óhajtanak,mindenkinek szíve joga. Nekem is. Viszont arra fogok törekedni,hogy változtassak ezen.  Igenis szeretném megismerni azokat az embereket,akikről eddig mit sem tudok,csupán egy torz tükrön keresztül szemlélem őket. Igyekezni fogok!