Zene füleimnek

Ma nekiestem a CD-állványomnak… Csak pakolok-pakolok rá, de az alsóbb polcokra régóta rá sem néztem. Poros ezeréves lemezek kerültek elő a semmiből. Kezdve a Baby Sistersszel, folytatva Britney-vel felette Backstreet boys CD, afölött drasztikus változás: HIM, Tankcsapda, Linkin Park.. Utóbbi korszakomat már el is felejtettem. Aztán a nagy rakosgatás közben  összetalálkoztam néhány kósza disco slágerrel (Keringős korszak), végül rátaláltam az alter muzsikákra: Kispál, Alvin, Supernem… Sőőőttt..még egy Fankadeli CD is a kezem ügyébe akadt :D . Jókat mosolyogtam, miközben ki-be rakosgattam őket a lejátszóban. Annyi és annyi emlék villant át az agyamon.. Romantikus Dawson és a haverok filmzene, legszebb magyar szerelmes slágerek, V-Tech CD-k (igen.. ilyen is volt ), Desperado , hirtelen váltással Evanescence, majd a már jól ismert és totál karcos retro lemezek. A polc tetején pedig ott vigyorgott az én kedvencem: Nelly Furtado- de csak a tokja. Nem tudom miért kötődöm hozzá ennyire,de a három férőhelyes lejátszómban hónapok óta ő birtokolja az első helyet! Persze a régebbi dallamok iránti vonzalmamat sem kívánom leplezni: egy kis ábrándozás, emlékezgetés után Grease, Dirty Dancing, és Csinibaba következett. Azon nyomban jobb kedvem lett. Hihetetlen,hogy 10 év alatt mennyit változik az ember!