Atomrobbantás

 Hmm… Na ja. Így néz ki most a szobám. Az összes valamire való ruhámmal,bőrönddel,utazótáskával, angyalkákkal együtt…és még sorolhatnám. A káosz úrrá lett rajtam. Lassan már ott tartok,hogy semmit sem találok és nincs mit felvennem,mert a kupacot már nincs szívem összeturkálni,szóval a maradékból válogathatok kedvemre . Rendkívül mulatságos ez az állapot. Már-már annyira kellemetlen, hogy kínomban nevetgélek. A TV-m, a hifim, a DVD lejátszóm, a hangfalak, a szendvicssütő, a vasalóm, a hajszárítóm mind nála vannak, így könnyebb a költözés, de még így is előfordulhat az az eset ,hogy a fejem tetejére is pakolnom kell,különben nem férünk be a kocsiba . A porszívó így is már egy második futamra marad, az új WC ülőke és tusolófej(állítólag jó kicserélni,mert nem lehet rendesen fertőtleníteni) talán már csütörtökön velem tart. A bizonytalanság az az állapot, amit a lehető legjobban rühellek. Fogalmam sincs mi lesz holnap, és holnapután, aztán azután. A vasárnap biztos egyedül, a többi mind kétséges. Tudom. Én döntöttem így. De változatlanul érzem, mennem kell. Meg hát mi is tartana itthon? A szobám? A megszokott csecsebecsék? Az a jó kis dohányszag? Az imádott szomszédok? Mégis micsoda?! Egyedül talán csak a családom, és néhány igazán jó barát, de tudom, hogy Rájuk bármikor számíthatok és ha nem látjuk egymást hetekig,akkor is szeretni fognak. Úgyhogy nincs más hátra,mint előre!

Nyaralás 2007

Hazaértem. Isteni volt. Most ismét a csomagokon térdepelek és várom az utazást. Hogy hova? Hát haza. Kaposvárra haza, aztán onnan ismét haza, az új otthonomba, úgyhogy az elkövetkezendő napok másból sem állnak majd, mint ki-bepakolásokból, tányér-és edényvásárlásból, aztán kell még törcsi, függöny, konyharuha,szőnyeg..miegymás. Izgalmas egy pár nap lesz! Az elmúlt napok viszont paradicsomi idillben teltek: gőzkabin, szauna, medence, úszás, alvás, iddogálás, alvás, fürdés, kajálás, alvás és kajálás, kajálás és alvás,aztán egy kis úszás.. .. Valahogy így. Remélem sikerült érzékeltetnem az eseménydús programmenetet. És mivel annyira jó volt, hogy NAGYON, gondoltam megosztom Veletek…

  Volt a szálloda, a medence, a hinta..és én, aki kicsit elszállt mindettől…

 Hugi bikinije nem halálfejes, csak annak tűnik a heves napsütésben

 Édes drága jó Anyukám és Mucurka kakastöke-pörköltre várva.(Nem hiszitek el,de bevállaltam és igen finom! -ez nagyon nőies húzás volt..:s)

 Mert pillanatkép…

 Tapolca mesés kisváros. Érdemes meglátogatni!

 Olyan van, hogy Nagydumás kiscsajok és olyan is, hogy Rút kiskacsa, de ez a házörző vérkacsa(véreb után szabadon ) túltett minden határon.

 Mert ingyen volt..

Augusztus 20.

Az államalapítás ünnepe, az utolsó munkanapom, a nyaralásunkat megelőző nap és egy három éves évforduló. Kell ennél több?!

Addig pedig:

Végső állomás

Letáboroztam. Megérkeztem. Elértem a célt, már harmadik futamra megtaláltam az “igazit” . Első pillanatra tudtam, hogy ő az. Nem volt nehéz. Édes, bájos, szeretnivaló, barátságos és megéreztem azt a valami-t. Lefoglalóztuk. Már az enyém! Kizárólag az enyém! Illetve a miénk..

A célállomás maga a startvonal is egyben-jelenleg. Utána van csak az igazi titok. Az egyelőre kiismerhetetlen végtelenség. A vonalig el kellett jutnom, hiszen onnan kezdődik a “verseny”. Innentől viszont nincs megállás. Versenyfutás az idővel. Hosszútávfutás. Az idő elegendő. A kiváncsiság sokkal nagyobb. Amolyan nyugodt de egyben libabőrös izgatottság. Türelem. Másfél hét és ott leszek. Fent Veled!

Már a bőröndök is készen állnak. Ők is várnak. Felvettek. Minden klappol. Igen. Túlságosan is jó most. Életem legszebb periódusához értem. És még csak ezek után következik az igazi élet. Talán megismerem az önálló, felnőttebbik énemet. .

Nyár elején bele sem gondoltam, hogy ez is lehetséges. Egy amolyan gyorsan lezavart, keserédes, dögunalmas hónap után jött az a nagy fekete kocsi,ami csak úgy belegázolt az életembe. Nem fékezett. Megpróbáltam talpon maradni, de erősebb volt nálam. Földre rogytam. Megtörtem. De aztán felálltam. És azóta sem érte a lábam a földet. A sebesség megmaradt. A világ megváltozott körülöttem. Felgyorsult az élet, tér és idő különváltak, én meg csak vártam. A megfelelő alkalomra. Hittem benne. Teljesült . Aztán az a poháralátét, ami megsúgta, mit kell tennem. Léptem. Bokáig gázoltam a bizonytalanságba,még végül partot értem. Egy mosolygós, pirospozsgás, boldog partot. Messze a jól megszokottól. Ezek után, milyen is volt a nyár?:D Életem eddigi legtartalmasabb nyara. A legtisztábbanlátósabb fajtából. Se nem csapongó, se nem nyugtalan. Kiegyensúlyozott, hosszútávra tervezős. Szép nyár volt! (L)

                                    

Ember tervez…

Végiggondoltam, mik azok a dolgok, amiket elterveztem/tünk még nyár elején és abszolút nem váltak valóra . Szép kis lista kerekedett:

• Megbeszéltük Pillangóval, hogy amennyit csak tudunk MSN-ezünk és megbeszélünk mindent. Na ebből az lett,hogy a nyár folyamán összvissz kétszer sikerült beszélnünk, akkor sem túl sokat(iwiwes levelezéseinket kivéve).
• Megígértem neki, hogy a hangfalaira felügyelek, nehogy a bátyja sajátos célokra használja fel őket. Ebből az lett, hogy mivel a laptopot csak sokára kaptam meg, már nem volt szívem átköltöztetni a hangfalakat..
• Megbeszéltük Gee-vel, hogy rengeteget fogunk találkozni. De mióta Réka elment, egyetlenegyszer futottunk csak össze.
• Megfogadtam, hogy végigbulizom a nyarat. Na ebből lett kábé 3-4 átmulatott éjszaka.
• Megfogadtam, hogy idén nyáron nem dolgozom, csak henyélek. Ebből lett egy állandó munkahely,na de pénz is .
• Úgy gondoltam Kaposváron maradok egy évig,majd újrafelvételizem. Ebből lett egy kis költözködés, felvételi és alakulóban egy tök új élet.
• Megbeszéltük Kaccával ,hogy aerobicra fogunk járni. Mivel ez részemről elmaradt, megmaradtak a zsírpárnácskák, és igen bénán érzem magam .
• Azt hittem többé nem kell befestenem a hajam, mert a nap majd jól megszívja és le tudom növeszteni a saját hajszínemet. Holnap megyek fodrászhoz.. .

És ami teljesült(vagy tuti biztos,hogy fog):

• Önálló élet 18 után. Kiskorom óta erre vártam.
• Váratlan szerelem, ami mindent felforgat.
• Már 2 hónapja bírom műkarmok nélkül és megbarátkoztam a saját kis csutkáimmal .
• Nyaralás a családdal.
• Felejthetetlen pillanatok.
• Lepkevárás Ferihegyen, ahogyan anno elterveztük.

 Mérleg: Azt hiszem semmi okom panaszra. Rengeteg dolog vált valóra úgy, ahogyan akartam.

                                             

Egy kisvárosi lány na meg a várva várt utazás

Voltam felvételizni. Piskóta. Nem azon a papíron fog múlni. Már tudom. Azt mondta Bereczky Erzsébet, hogy nekem nincs mitől félnem.(Egyébként puszil Téged,Enn ). Na szóval most hogy így nem hivatalosan, de nagy valószínűséggel felvételt nyertem , elkezdődött a kattogás. A pénteki napomat Pesten töltöttem. Néha valóban leesett az állam. Egy ilyen kisvárosi lány mint én, nevetségesen festhettem  . Na de hagyján, a nagyvárosi lét talán még betanulható, de sajnos (vagy inkább nem sajnos) nem éppen egy újgazdag családból származom. Ez meglehetősen tetőzi a problémáimat. Először is spórolás, nyári fizetés-elrakás, munkakeresés, aztán spóroljunk a kajával, a fűtéssel, a vásárlással.. Nem lesz egyszerű. Ahogyan Pest utcáin közlekedtünk belefutottunk márkásabbnál márkásabb boltokba. Na igen. Ezek azok a boltok, ahol eddig sem, és ezek után sem fogok vásárolni. Mert nem tehetem meg. Pedig szívesen járnék Vagabond cipőkben, vásárolnék a Mangoban, vagy a Promodban.. Tök jó lenne! De ehelyett marad a leárazás, a turkáló(ami ellen mondjuk abszolút nincs kifogásom,mert ha valahol egyedi ruhák birtokába juthatsz,az egy klassz kis turi). Aztán sosem ettem még KFC-ben,sőt mitöbb nem is hallottam róla. A belvárosbeli régi, második világháborús “romházak” icipici félelemmel töltöttek el. A nagy számú kisebbség és hajléktalanok pedig elkeserítettek. Szívszorító látvány volt. Hú de nem vagyok én ehhez hozzászokva. Hú de görcsöl a gyomrom,ha belegondolok,hogy pár hét és ott fent lakom. Messze a megszokottól,egy vadidegen, bűnös,koszos városban,aminek megvan a maga szépsége és varázsa,de ez a szépség merőben különbözik attól amit eddig szépnek hittem. Önállósodás. Vagy főzni megtanulás, vagy éhezés és lefogyás. Vagy félelem,bizonytalanság és rettegés, vagy pedig tökös csajos lét és bátorság. De hát hány százezren kerültek fel a fővárosba ugyanilyen semmilyen kis városkákból? Nem én vagyok az első és utolsó. Egyre jobban izgulok. Félek az újtól, furcsa búcsút venni a megszokottól. Mondjuk cseppet sem unalmas ez az állapot . 

Már csak abban kell bíznom, hogy nem szúrnak le egy sötét utcasarkon, nem törnek be hozzám és nem viszik el mindenemet, és el tudom sajátítani a tömegközlekedés bűvös mutatványát, amely egyelőre igen távol áll tőlem .

                            

Augusztus

Sosem kedveltem igazán ezt a hónapot. A nyár végét jelentette, a suli kezdetét bizonygatta és mindig ilyenkor volt a legmelegebb, amitől még nehezebbé vált a búcsú a nyártól. Idén valami újnak a kezdete, egészen más szemszögből szemlélem. Holnap felvételi. Tulajdonképpen ezen dől el minden. Ha nem vesznek fel,még magam sem tudom,mihez kezdek. Kicsi izgalom, gombóc a torkomban. Enn szerint(aki szintén oda jár) lehetetlen készülni rá. Legyen úgy, ahogy mondja! Aztán délután albérletkeresés második felvonás. Most alakulóban van egy főnyeremény, de holnap kiderül, hogy valóban olyan-e mint amilyennek mondják. Aztán nyaralás, költözés és hipp-hopp Ferihegyen Lepkevárással egybekötött szeptember.

Egy új tanév, egy új élet, új arcok és érzelmek.. Úgy érzem jó lesz!