Végső állomás

Letáboroztam. Megérkeztem. Elértem a célt, már harmadik futamra megtaláltam az “igazit” . Első pillanatra tudtam, hogy ő az. Nem volt nehéz. Édes, bájos, szeretnivaló, barátságos és megéreztem azt a valami-t. Lefoglalóztuk. Már az enyém! Kizárólag az enyém! Illetve a miénk..

A célállomás maga a startvonal is egyben-jelenleg. Utána van csak az igazi titok. Az egyelőre kiismerhetetlen végtelenség. A vonalig el kellett jutnom, hiszen onnan kezdődik a “verseny”. Innentől viszont nincs megállás. Versenyfutás az idővel. Hosszútávfutás. Az idő elegendő. A kiváncsiság sokkal nagyobb. Amolyan nyugodt de egyben libabőrös izgatottság. Türelem. Másfél hét és ott leszek. Fent Veled!

Már a bőröndök is készen állnak. Ők is várnak. Felvettek. Minden klappol. Igen. Túlságosan is jó most. Életem legszebb periódusához értem. És még csak ezek után következik az igazi élet. Talán megismerem az önálló, felnőttebbik énemet. .

Nyár elején bele sem gondoltam, hogy ez is lehetséges. Egy amolyan gyorsan lezavart, keserédes, dögunalmas hónap után jött az a nagy fekete kocsi,ami csak úgy belegázolt az életembe. Nem fékezett. Megpróbáltam talpon maradni, de erősebb volt nálam. Földre rogytam. Megtörtem. De aztán felálltam. És azóta sem érte a lábam a földet. A sebesség megmaradt. A világ megváltozott körülöttem. Felgyorsult az élet, tér és idő különváltak, én meg csak vártam. A megfelelő alkalomra. Hittem benne. Teljesült . Aztán az a poháralátét, ami megsúgta, mit kell tennem. Léptem. Bokáig gázoltam a bizonytalanságba,még végül partot értem. Egy mosolygós, pirospozsgás, boldog partot. Messze a jól megszokottól. Ezek után, milyen is volt a nyár?:D Életem eddigi legtartalmasabb nyara. A legtisztábbanlátósabb fajtából. Se nem csapongó, se nem nyugtalan. Kiegyensúlyozott, hosszútávra tervezős. Szép nyár volt! (L)