Mindenhol jó…

…de legjobb otthon.

Semmi negatív. Egyszerű honvágy. A semmitől. Esti pityergések, nosztalgiázások. De jó volt otthon. És tényleg hiányzik. Hiányoznak a Hugival való veszekedések, nagymami főztje, nyucival való csavargások és a nagy beszélgetések. Hiányzik apa, aki mindig okosabb volt, hiányzik a focimeccs, amit nézett, az újságok szanaszét. A füstszag. Kicsi szobám,a széttört ágyikóm, az angyalkák.. Hiányzik az a hatalmas kád, a közös vasárnapi ebédek. A viták-ki használja a számítógépet? Mama lehengerlő dumája és a sírva nevetések..

Olyan megfoghatatlan dolgok tűntek el az életemből, ami egészen eddig természetesnek, és volt, hogy idegesítőnek tűntek. Most meg hiányolom őket. Furcsa lény az ember.

Tegnap feljöttek anyuék,együtt töltöttünk pár órát. Klassz volt! Mondhatni felejthetetlen. Amikor hazaindultak Hugim sírni kezdett. Én meg persze,amilyen érzékeny lélek vagyok, szintén rázendítettem, mire anya(aki megígérte,hogy tartani fogja magát) hasonlóan elpityeredett. Apa,akiről tudni kell, hogy a legkevésbé bőgős a családból,azon nyomban leteremtett minket, hogy nincsen világvége.. de teljesen annak tűnt. Kiléptek az ajtón és úgy éreztem egy világ választ el tőlük. Ő vigasztalni próbált,de csak ráripakodtam, úgyhogy amellett döntöttünk,hogy egy margitszigeti séta jót tenne mindkettőnknek. Valóban. A hídon sétálva már sokkal jobban éreztem magam. A Duna egyre szebb,így,hogy magasabb a víz állása. A szigeten pedig.. Ááá…leírhatatlan. A futkározások a réten, a Japán kert, a naplemente, az esti fények. Uramisten. Akkor szembesültem vele, hogy ennél jobb dolgom nem is lehetne. Valóban nehéz, nehezebb, de egyszer mindenkinek önállósodnia kell. Nekem most jött el ez a pillanat. Talán hozzászokom, talán nem.

A náthám kezd elviselhetővé válni. Már érzek ízeket . Úgyhogy lassan lemegyek a boltba, veszek egy-két dolgot és főzök ebédet. Igen. Egyre többet főzök, takarítok és a többiek. Háziasszonyka lettem .

Este pedig BEP koncert. Most jön az a híres mondatom: Ugyan miben menjek? Naná,hogy este már hideg van és csizmám nincs,csak topánkám és sportcipőm . Klassz. Most vagy befagyok,vagy sem,de igénytelen leszek.. Oké-oké,nem rinyálok tovább. Biztosan jó lesz!

Talán minden jobb lesz, a völgyből az út csak felfele ívelhet.