Január 22.

15 811 200 másodperc, 263 520 perc, 4392 óra, 183 nap, 6 hónap, fél év együtt.  Szeretlek…

Bolondság

Furcsa, de örömmel tölt el, ha a lábamra nézek. Végre rám is volt ideje drága jó Anyukámnak és így most szépséges a talpam. Na meg a körmöm. Sose gondoltam volna, hogy ekkora örömet tud okozni egy kifestett lábköröm.. Mik vannak!

                     

Vírus

Budapesten jelenleg kétféle embert különböztetünk meg(jobb esetben hármat). Könnyű felismerni őket: Az első százas zsepivel járkál és ACC-n, Neo Citranon él, a másik ki sem mozdul otthonról, mert alapszükségelet lett egy bűvös kétbetűs szó(a WC), ez a típus azon a bizonyoson ülve lavórba hány általában, de ha nincs lavórja, felváltva ül és hajol az ülőke fölé. (Az én szervezetem a második típust választotta, aminek én nem annyira örülök.. ). A harmadik típusba azok az emberek tartoznak, akik  még egészségesek, de hamarosan ők is ágynak dőlnek. (Csak vicceltem. Mindig is irigyeltem azokat, akik szuperegészségesek!)

A kórból kifolyólag ki sem mozdultam itthonról. Felváltva aludtam, hánytam és.. Aztán próbáltam inni,hogy ki ne száradjak (ez vagy bent maradt, vagy rosszabb esetben viszont láttam), ettem pár darab kekszet, és TV-t is néztem. Ha holnap is ugyanígy leszek, jön a joker kártya: Született feleségek és Szex és New York DVD maratont rendezek, vagy végre lesz időm olvasni a legújabb szerezményemet.

Összegezzünk (2007)

Tavaly ilyenkor nem sok jóra számítottam. Hiszen babonás vagyok. Amilyen a szilvesztered olyan lesz az új éved. (Jelentem, babona ide vagy oda, nem jött be ). A páratlan számokat sosem kedveltem igazán, főleg a hetest nem, így hát már előre paráztam, mi történhet velem. Mindenben tévedtem.

Januárban még nyöszörögtem és sajnáltattam magam, de februárban minden megváltozott. Először is a hajam. Szőkéből fekete lettem( a történethez hozzátartozik, hogy a middle brown feliratnak ne higgyetek ! ). Nagy váltás volt, nem mondanám, hogy megérte, de szerettem. És szerettem azt is, hogy ezzel a tettemmel sikerült meghúznom a határvonalat az addigi életem és a jövőm között. Ebben is tévedtem, de aranyos elképzelés volt mindenesetre.

Békülések időszaka következett márciusban hatalmas nagy bulizásokkal, elő- és utószülinapokkal és természetesen a bűvös tizennyolcassal. Nagykorúság. Tök mindegy így utólag, de nagyon vártam. Eljött, szép volt, jó volt, aztán meg megszoktam. Kábé ennyit erről.

A szülinapomra kapott laptopomat áprilisban érte a szerencsétlenség, vagy is az a másfél liter hideg zuhany, ami miatt júliusig nélkülöznöm kellett ezt a remek masinát, de sebaj, a cég nem jött rá és a garancialevelemmel kaptam egy drágább és jobb gépet. (Még, hogy szerencsétlen… )

Természetesen ez volt az az időszak, amikor már javában rágtam a körmömet, hiszen ott voltam az érettségi kapujában. Május. Írásbeli. Nagy kaland. Egy hónap tömény tanulás, 80 tétel benyalása, éjt nappallá téve rágódás, közben egy-két jóízű balatoni mulatozás, az élet Coke oldalán, nagy levegő, 45 fok, izzadás, várakozás, ügyesen vizsgázás. , happy end, indulhatott a nyaralás! De még milyen!

Habár ez a nyár szöges ellentéte volt az eddigieknek( Réka Spanyolországban, fagyiskodás-na jó, ez már nem volt annyira idegen-, egyedüllevés na meg persze egyedül evés ), de megmaradt az örökérvényű szenvedélyek viharában, a klassz nevetések, a nagy-nagy bulik( bár a számuk eléggé megcsappant, de annál jobbak voltak), együtt a gyerekkori barátok, a csipet-csapat.. Aztán nyár közepén eltalált engem is az a bizonyos nyíl-ennek immáron fél éve.

Augusztusban hirtelen felindulásból költözködés. Utazás a nagy idegenbe. Minden olyan nagy és gyors volt eleinte, aztán hozzászoktam és már nem bánom, hogy feljöttem. Az OKJ egy baromság, de legalább adott egy év gondolkodási időt és egy szakmát, szóval minden történt valamiért. Most már friss aggyal, még több tudással és tapasztalattal vágok neki majd az egyetemnek 2008-ban. Felnőttem a feladathoz, hogy egyedül éljek(természetesen még ott van a mankó a hónom alatt, de sok mindenre rájöttem és rengeteget ügyesedtem ). Megtanultam, milyen együtt élni valakivel. Most már az a furcsa, ha nincs velem. Az albi nem a legszuperebb, de mivel itt maradok, nagy valószínűséggel nyáron újabb költözés várható. A 2007-es karácsony volt életem legszebbje. Nyugalomban, szeretetben, vidámságban, pihenésben, szerelemben.. Mit is mondhatnék még?

Szeretném, ha 2008-ban is ragadna rám a szerencséből, legalább fele annyi, mint a múlt évben, ha felvennének oda, ahová tervezem, ha minden maradna úgy, ahogyan most van, de ha változna, csakis pozitív irányba.

B.Ú.É.K. Nektek is!!!