MÁV

Hol is kezdjem..

Mint mindig, ügyesen, időben megvettem a jegyemet, jó előre, már csütörtökön. Pontosan elterveztem, hogy pénteken haza megyek, majd onnan szombaton Földvárra, hogy a család se hiányozzon annyira.

Csütörtök este -jóval a jegy megvásárlásást követően- dermedten ülök a TV előtt. Sztrájk a MÁV-nál. Éljen! De aztán a műsorvezető hozzáteszi: ,, Hajnali háromtól korlátlan ideig..” Elővettem mélyre ásott optimizmusomat és vakon hittem benne, hogy pár óra alatt lezongorázzák az ügyet és minden megy majd gördülékenyen.

Ma reggel suliba rohanva a dög nehéz csomagommal elgondolkodtam, vajon mi lesz,ha nem megy a vonat, de aztán gyorsan továbbléptem: ,,Menni fog, nem tehetik ezt velem!”

Tévedtem. Egy vonat sem indult Kaposvár felé, a buszokra pedig már kora reggel minden jegy elkelt. Már-már leszakadó végtagokkal rohantam haza a pakkommal, és kétségbeesetten tárcsáztam a segélyhívóm: ,,Anya, most mi a frászt tegyek?!”

Miután pénzbehajtottam a Nyugatinál, beültem egy capuccinóra a Mc’Café-ba. Hát még életemben nem ittam ekkora szart. Úgyhogy már nem csak ideges voltam, de a hányingerem is kitartóan támogatott a nehéz pillanatokban. Végül jött az örömhír: Apa megmentette az életemet és most itt ülök, Kaposváron. Hazaértem!

A véleményem csak annyi, hogy utálom ezt az egészet. Hogy valaki más szabja meg, hogy mit tegyek és mit ne. Szerintem ha mindenki lázadozna, aki elégedetlen, akkor minden megbénulna, nem csak a közlekedés, de úgy am block az egész élet. Borzasztóan kiborító sorban állni, miközben mindenki üvöltözik és majd felrobban az idegességtől, miközben melletted három hajléktalan cigicsikkeket gyűjt a szemetesből és mialatt a mögötted álló beleliheg a nyakadba, és utána a villamososn rád tüsszentenek és az előtted álló pasas annyira büdös,hogy majd elhányod magad… Ez Budapest. Jó lesz egy pár nap nélküled!