Most ünneprontó leszek. Előre is elnézést kérek minden fanatikus Valentin nap rajongótól, de közléskényszerem van.

Ezen a héten még a csapból is szivecskék folynak. Bekapcsolom  a TV-t: szivecskés díszletek, mit vegyél a barátodnak, a Receptklubban ,,Mit főzzünk a párunknak Valentin napon?” hét van, a másik csatornán szavazhatsz, hogy melyik filmet szeretnéd megnézni csütörtök este.. És furcsa ha ez engem zavar? Ugyanis én nem TV-t szeretnék nézni Bálint napon, nem szeretnék főzni és étterembe sem menni, mert-habár ez a nap egy újabb indok az evésre- nem erre vágyom. Szeretnék gyertyafényben összebújni, egy pohárka pezsgővel, vagy vörösborral, csokit eszegetni, beszélgetni, szeretni és szeretve lenni. Nem szeretnék drága ajándékot, sokkal inkább drága perceket, vagy ha már kézzelfogható, legyen figyelmes és kedves. Nem szeretnék kapkodást és karácsonyi ajándékbontogatós fílinget, mert még ha hasonló is a két ünnep, baromira nem ugyanaz a kettő.

A Valentin nap szép dolog és egy ilyen elvetemülten romantikus léleknek, mint amilyen én vagyok, akár szüksége is lehetne arra, hogy legyen az évnek egy szeretős napja(bár itt ismét előhozakodnék a karácsonnyal, na de mindegy..). Rendben. Amerikai agyszülemény, szép és valaki nagyon jól kitalálta, de igazából lényegtelen. Nem a jól bevált véleménysablonokkal szeretnék dobálózni, de szerintem fontosabb több kicsi, mint egy nagy. Ez erre is igaz.

Tavaly azt hittem, azért zavar február 14-e, mert egyedül voltam. Idén rájöttem, hogy nem. Már-már ráerőltetik az emberre, és önfejűségemből kifolyólag a muszájt sohasem kedveltem.

Elnézést kérek mindenkitől, akiben illúziót romboltam! Itt szó sincs érzéketlenségről, csupán.. Mindenki értelmezze, ahogyan akarja.

És ha már Valentin nap, BOLDOG NÉVNAPOT minden Bálintnak! (Elsősorban Apukámnak)!