“Wellness”

Hú de megörültünk a lehetőségnek: Wellness napok Zalakaroson négy csillagos házban fillérekért. Kapva kaptunk az alkalmon, már türelmetlenül vártuk, hogy kipihenjük fáradalmainkat, nagyokat aludjunk és a 3 nap után frissen, megújulva folytathassuk az évet.  Gondolhatjátok, hogy ez még csak véletlenül sem lett így.

Na de kezdjük a 19-cel. Nem vártam, egyáltalán nem, hiszen ez a szám se nem 18, se nem húsz, amolyan jelentéktelen év, meg még páratlan is, na meg prím.. szó ami szó, simán kibírtam volna, ha az idei 21-ét csak úgy egyszerűen átlapozzuk a naptárban, de persze, hogy nem így lett. Életem talán legemlékezetesebb szülinapjával sikerült megörvendeztetnie a családnak. Minden csütörtökön kezdődött. (Egyszerű a magyarázat: a szülinapom Nagypéntekre esett). Így hát kedves párom csütörtök estére szervezte a randevút, egy meglepi helyre, meglepi vacsival és egyéb meglepetésekkel. Valami fantasztikus volt! Trófea étterem. Biztosan vannak akik ismerik a helyet, de akik nem, azoknak elárulom: A világ legjobb helye! Egy rendkívül elegáns éttermet képzelj el, első osztályú pincérekkel és terítékkel. Minden ragyog és már majdhogynem kellemetlenül érzed magad, annyira tipp-topp. Amiben más, mint a többi az az, hogy itt meghatározott összegért- három  órán keresztül- azt ehetsz és ihatsz, ami csak a szemed elé kerül. (Az összeg nem túl magas, de ehhez képest a kínálat pazar.) Életemben először a sushit is megkóstoltam, a 15 féle desszertről nem is beszélve(nem tudom, hogy van-e olyan amiből nem ettem ). Friss gyümölcsök, pácolt husik(előtted sütik meg őket), számtalan leves, köret, szószós finomságok, hidegtálak.. Próbáljátok ki egyszer! Az est fénypontja az volt, amikor a fények kialudtak és gyerekkoromat idéző Halász Juditra kihozták a tortámat tűzijátékkal. Fülig ért a szám, köpni-nyelni nem tudtam. (Majden elpityeredtem, de tartottam magam..). És amikor már azt hittem nincs több meglepi, akkor belépve kicsi lakáskánkba egy hatalmas tulipáncsokor fogadott és gyönyörűen becsomagolt ajándékok.. Lehet, hogy álmodtam? Másnap reggel az ágyban egy újabb meglepetés várt rám, anyuék ajándéka, akik idén először nem lehettek velem, és ezt úgy próbálták kompenzálni, hogy hajnalok hajnalán megbőgettek. Annyira nem számítottam erre, hogy csak úgy potyogtak a könnyeim örömömben! Este moziban voltunk, majd tequilázni..(Gondoltátok volna, hogy a kívülről mit sem mondó, eldugott kis pubbok a leghangulatosabbak?) Jól sikerült kis este volt!  Húsvéti lakoma az új családommal , végül Zalakaros.

Gondoltam, végre itt az alkalom, hogy regenerálódjak, erre most még fáradtabb vagyok, mint amikor elmentem. Ki volt az az eszetlen aki azt mondta, hogy a wellness jó közérzetet jelent? Az egész napos locsipocsi és szaunázás úgy kiszívta minden energiámat, hogy este mozdulni alig bírtam, legszívesebben már nyolckor elaludtam volna, de persze a sok alkohol, amit magunkkal vittünk, sem veszhetett kárba, szóval az iszogatásnak is meglett az eredménye. Anyu alakította a legnagyobbat!

Most meg itt ez a meseszép idő, és vágyódom nagyon.. Földvárra, hova máshova? Érzem azt a jó kis Balcsi illatot és ilyenkor minden emlék a fejembe tódul. Nagyon fárasztó. Jó lenne egy hatalmasat sétálni a parton és kinyitni a szelepet és elengedni a sok bolond emléket. Nem kellenek! Itt egy újabb tavasz, nyakamon a vizsgaidőszak, de ugyanakkor a sok-sok terv is, mi mindent csinálunk majd a nyáron, hova utazunk és mennyit leszünk együtt! Erőt ad a várakozás!

Tudatosan

Az elmúlt két hétben megpróbáltam gyakorolni a tudatosságot, mivel ismét összecsaptak a hullámok a fejem felett, gondoltam ezzel csak nyerhetek. És így is lett. Nagyon összetett dolgot boncolgatok, ezért nem is térek ki mindenre, csak arra, amit magamon tapasztaltam.

Először is nem a fogyókúrát állítottam étkezéseim középpontjába, hanem az egészéges és tudatos étkezést. Vagyis: Minden nap egyek főtt ételt- a legegyszerűbb és legolcsóbb módja, ha rendelek-, másodszor rengeteg friss gyümölcs és zöldség, elegendő hús,  kenyér-lehetőleg barna-, édességből elsősorban tejtermékek(puding, joghurt, tejberizs), de délelőttönként egy kis csoki is engedélyezett. A hat utáni étkezések viszont tilosak, csak nagyon kivételes esetben megengedhetőek(hiszen bűnözni mindig jól esik testünknek-lelkünknek) . Az alkohol szintén megengedett, vegyük példának a szombat esti Cosmo-maratont , de csak ésszel és lehetőleg minél ritkábban, a dohányzás belefér, de ugyanaz vonatkozik rá, ami az iddogálásra.

A sport elengedhetetlen, bár sohasem voltam egy sportlady, a szervezetem valahogy nem igényli a mozgást, de tudatosan eldöntöttem, hogy mostantól erre is odafigyelek. A célom itt sem a fogyás lett (ugyanis ha rágörcsölünk a témára, sokkal nehezebben megy),hanem, hogy megmozgassam elgémberedett porcikáimat egy dögunalmas nap után. Megvan a hely, megvan a bérlet és a különfélébbnél különbözőbb órák, amin korlátlanul részt vehetek (legyen szó jógáról, pilatesről, step-aerobicról, vagy célzott izommunkáról). Nyílvánvalóan ezek sem eredményeznek majd drasztikus változást a testemen, de legalább jót tesznek a lelkemnek. Ha társítunk hozzá méregtelenítő, salaktalanító teakúrát, egészen jól érezhetjük magunkat a bőrünkben.

Tudatosan tisztában lettem azzal, mi van mögöttem, és kiváncsian várom mi lesz a jövőben. Már tudom, hogy van akinek hiányzom, mert nem pótoltak, de ezzel párhuzamosan azt is tudom, hogy nekem jelenleg semmi és senki sem hiányzik, mert akinek sokat jelentek mellettem van(volt és lesz). Tudom, hogy mi vár rám és hogy nehéz lesz, de ismerve magamat azt is tudnom kell, hogy megoldom, bármi is legyen. (Naná, hogy hisztirohamok és álmatlan éjszakák tömkelege után, de menni fog, érzem.) Tudatosan elfogadtam, hogy együtt kell élnem egy betegséggel, ami annyira nem komoly, de legalább olyan vacak, mintha az lenne. Tudom, milyen szerepet töltök be és kinek az életében, és azzal is tisztában vagyok, hogy az én szívembe kiket fogadtam be és kiket engedtem el(valószínűleg örökre).

Tudom, hogy boldog vagyok és az is leszek, hacsak nem szúrom el. Ha pedig elszúrom, az csakis annak lesz köszönhető, hogy ismét az érzelmeimre bízom magam és nem az eszemre. Csalóka az érzelem, hazug és sunyi alak, nem mindig érdemes bízni abban az útban amit mutat. Tudom, hogy a maximumot értem el eddig és ezentúl is erre fogok törekedni, de nem minden áron, mert a célom nem az, hogy a talaj kicsússzon a lábam alól.

Túl vagyok azon, hogy mások ítélkezzenek felettem és húzzanak csőbe, hogy a hátam mögött nevessenek és kihasználjanak kényükre-kedvükre. Őket ma már lenézem. Erősebb lettem, továbbra is sírós-bőgős, érzékeny, de keményebb.

Elkönyveltem mindent a múltban és beraktam a padlás poros fiókjába. Nem zártam lakatra, hiszen tudom, hogy nem akarom kinyitni, másnak meg úgysincs rá szüksége.

Tudatosan előre!

Divat

Különleges képességgel áldott meg az ég-talán már a születésem pillanatában. Még pedig a divattal való szembeszegüléssel. Tisztelet a kivételes ruhadaraboknak(amik kivételt képeznek, és annak ellenére,hogy divatosak nekem is tetszenek), de bátran kijelenthetem, hogy képtelen vagyok olyan ruhát megvenni, ami a csapból folyik. Nem szeretem. Leginkább azt gyűlölöm, hogy ráerőltetik az emberre, minden boltban ugyanaz és ugyanolyan, aztán az utcára kilépve is amolyan virtális világba csöppenünk(ez leginkább Pestre igaz), ahol mindenkin ugyanaz és ugyanolyan van. De miért? Vegyünk például a tavalyi őszi, az idei téli és tavaszi divatot. Szűkszárú csőnaci. Először is nagyon praktikus dolognak tartottam télen,hiszen csizmába tűrve elkerülhtjük a gatyánk esőtől illetve hótól való térdig felázását, de amikor venni szerettem volna egy ilyen nadrágot, rádöbbentem, hogy nem tudok. A divattervezők a hiperszupervékony lányokra tervezték, mert még ha a fenék- és derékrésze bővül is, a szárának körfogata ugyanakkora marad. Tehát bármekkora lehet a feneked, de a lábad szára legyen pipaszár, mert különben lehetőséged sincs -még felpróbálni sem- a nacit, hiszen már a bokád sem fér bele. Én így jártam. Na de oké, ez maradjon a vékony lányok viselete, tök jó nekik,hogy hordhatnak ilyet. Na de akkor jön a talány, hogy ugyan már hol tudok venni olyan nadrágot, aminek kicsit bővebb a szára? A válasz: Sehol. Hiszen amikor divatba jön egy tervező agyszüleménye, a boltok felvásárolják az összes ilyet és a többi megszűnik létezni. Így hát maradtak a kisebbnél és kisebb, abszolút márkátlan butikok. (De legalább van nadrágom ).

Tegnap vettem 70%-os leárazással egy tavaszi kabátot. Drágát és márkásat. Na de miért? Mert Pesten a lányok többsége ezt a fazont télre hordta(vesemedence-gyulladást biztosítva), de bánom is én, ha ezzel nekem kedveznek. Tavaszodik. Színkavalkád. Tök jól néz ki a neon sárga és az élénk zöld, de basszus nekem a szürke, a fekete és a fehér lett a kedvencem . Ösztönösen támadok. A szervezetem tiltakozik a tömegáruk ellen. Ez valamifajta betegség lehet? Tuti, hogy amikor a fekete jön divatba én szivárványnak öltözöm majd.
Szó ami szó, felőlem ömlesztve lehetnek a márkás üzletek, belőlem ugyan nem gazdagodnak meg.

“Fedáp”

Egy kicsikét besokaltam. Úgy is mondhatnám, hogy tele lett a cipellőm- az a bizonyos, a havasabbik fajtából. Fáradt vagyok, kimerült, túlpörögtem. Még nem sikerült hozzászoknom a pesti fergeteghez. Biztosan ti is voltatok már így. Gondolatok egyvelege, amikor már kiírja az agyad, hogy megtelt, és képtelen tovább gondolkodni, befogadni és értelmezni. Versenyfutás az idővel. Túl sok infó egy nap. Ez a baj. Reggeltől késő estig zakatol, és az amúgy is rövid éjszaka alatt sem tud pihenni, folyamatosan filozofálgat. Nem kapcsol ki. Ehhez még hozzájárulnak a stresszes helyzetek, a feladatok, a határidők és jövőn való elmélkedések. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinél betelt a pohár és ennél már csak jobb lehet, de jelenleg arra lenne szükségem, hogy kisüssön végre az az átkozott nap és meríthessek belőle némi energiát a mindennapos kalamajkában. Szükségem lenne nyugodt pillanatokra, kiadós alvásra, friss levegőre, kirándulásra. Szerencsére Húsvétkor wellness hétvégére megyünk, ami talán segíthet kilábalni a kora tavaszi depressziómból. Úszkálás, szauna, masszázs, esti iszogatás, összebújás, kikapcsolás. Addig pedig marad a remény halovány foszlánya, hogy a jövő heti buli jól sikerül és jó hatással lesz rám, hogy találkozhatok-végre valahára- azokkal akiket nagyon szeretek, de csak ritkán szerethetek.