,,… küzdj és bízva bízz!”

Vizsgaidőszak. Az agyam meg sem áll, zakatol, idegbajt kapok. Mivel állandóan azon jár az eszem, hogy mi van még hátra és mekkora hülye vagyok, így az “alvókám” úgy döntött, feladja a szolgálatot. Tegnap este-egy átmulatott földvári éjszkát követően- már majd leragadtak a szemeim 11 órakor. Lefeküdtem aludni. Szerintetek hány óráig forgolódtam? Úgyse találjátok ki! Hajnali 4 után sikerült elaludnom. Fájt az oldalam, melegem volt, aztán még jött az a molylepkés sztori is.. Azt hittem már sosem alszom el. Tanulni és olvasni fáradt voltam, de az álom váratott magára. Csak azok a nyomorult gondolatok mászkáltak jobbról-balra, balról -jobbra és ennél szörnyűségesebbet nem tudtam elképzelni. Persze ez a napom agyon is volt vágva és nem tanultam jóformán semmit sem. Miért nem tudok aludni? Valóban a vizsgák miatt, vagy mert hiányzik, vagy mert sok mindent nem tudok mire vélni?

Eljátszott és visszanyert bizalmak, elvesztett és visszakapott barátságok.. Az élet mindig újat produkál. Hogy is tudnám felvenni a ritmust?!

Egyszóval gondolat az van bőven, csak ennyi azért mégsem kellene. Asszem’ most már szelektálnom kell.

                     

Hablaty

Rengeteg minden összegyülemlett a fejemben, ki kell adnom magamból, ezért írok ma Nektek.

Tucatnyi lakásnézegetés után úgy döntöttünk feladjuk. Elegünk lett. Hogy van pofája egyes embereknek elkérni annyi pénzt amennyit, azért amiért?! Szóval költözünk. Pomázra. Kis szívem bátyjáék éltek a lakrészben 7 évig a két gyerkőccel, szerintem pillanatnyilag nekünk is jó lesz. Nyárra legalábbis. Hiszen minek fizessünk azért, amiből nyár végén (legkésőbb) elköltözünk, arról nem is beszélve, hogy nyáron nem Budapesten akarom vakarni a fenekemet, hanem Földváron.. Erről ennyit. Viszont a nyár ideális alkalom lesz a lakáskeresgetésre. Tudom, érzem, hogy valahol kell lennie egy olcsó, full extrás, szép környéken lévő meseszép kuckónak, csak rá kell lelnem.

Köhögök. Hát persze. Nem elég, hogy még ki sem hevertem a száguldozásom okozta kellemetlenségeket (a héten még jobban fáj, mint a baleset napján-az okosok azt mondják gyógyul), erre ma utazok Kaposvárra IC-vel. A MÁV is ahelyett, hogy sztrájkon töri azt a hülye fejét, talán gondolhatna arra, hogy ha kint 20 fok van, akkor a vonatban nem kell 12 fokot teremtenie, mert a kedves utasok hozzáfagynak az üléshez. Szóltam a kalauznak, Ő intézkedett. Naná, hogy még hidegebb lett, mint előtte. Szerencsére nem voltam egyedül a problémámmal, de ez nem vigasztal..

Befizettük az utazást, biztosítással, mindennel együtt. Már csak ez éltet. Nyomorék vizsgák, magamat szarrá tanulás.. Utána meg a jól megérdemelt pihenés. De jó lesz!!!

De azt megint nem értem, hogy miért nem küldik már ki a felvételi jelentkezésemet igazoló levelet. Mindenki megkapta legalább két-három hete. Telefonáltam. Beérkezett, csak hoppika, az országban 3-4 gyereknek nem küldték még ki, és én is köztük szerepelek. Oké-oké, semmi probléma, no para. De már azóta is eltelt egy hét.. :s

És erre még itt van ez a szépségkirálynő választás.. Ma reggel röhögőgörcsöt kaptam a TV előtt, mert nem hittem el, hogy ők a jelöltek. A 21-ből 5 szép, 10 helyeske, 6 legalább kifejezetten csúnya. De ekkor még nem is szólaltak meg. Utána az öt 3-ra csökkent, a 10 pedig 4-re. Önbizalomban nincs hiány. Kiváncsi leszek. Ha kimegyek az utcára, kapásból összefutok 10 szépségkirálynővel, a mostani jelöltek többségét viszont valószínűleg észre sem venném a nagy rengetegben. Tavaly jogos volt a győzelem, idén csak akkor tartom jogosnak,ha a három potenciális jelöltem valamelyike kapja a koronát. Emberek! Mégiscsak Ő lesz Magyarország legszebbje. Akkor már legyen szép. Meg okos is, az sem árt néha. (A témára még visszatérek.)

Ami öröm és bóóódoccság az az, hogy tíz hónapja kéz a kézben és dúl a szerelem. (L) Sose legyen másképp!

Veszélyes száguldozás

Ki gondolná, hogy itthon, a négy fal között is száguldozhat az ember, ráadásul még otromba baleseteket is szenvedhet? Na hát ezaz. Én sem gondoltam ebbe bele, amikor a konyhából az emeltre tartó száguldozásom során belebotlottam egy felmosó vödörbe és egy porszívó zsinórba, aminek következtében a jobb oldalammal és karommal nekizuhantam egy lépcsőnek. De nem akármilyen lépcsőnek. Hála a sok szinteltolásnak, egy nagyon kemény, nagyon éles járólappal kirakott lépcsőről beszélünk. Mozdulat mozdulatot követett és én ott találtam magam a földön, nem kaptam levegőt és úgy fájtak a bordáim, a hátam, az oldalam és a karom, hogy azt hittem ott maradok. A mozgás sem volt ezek után az erősségem, így a balesetin kötöttem ki, miután “köpni-nyelni” nem tudtam. Kék-zöld és lila színekben pompázva sétáltam be az ügyeletes dokihoz, aki röntgenre és ultrahangra küldött. A kórházi labirintusban kis híjján elvesztem, de végül a cicikidobós röntgen és a bugyiletolós ultrahang után közölték a jó hírt: Szerencsésen csak a csonthártyám sérült. Így hát vidáman, de sajogva ballagtam haza. Azóta is kegyetlenül nézek ki, mint akit valaki jól agyonvert, de ez már magától is elmúlik, ha pihentetem. Viszont most búcsút mondhatok a Desire biciklizéseknek(annyira jó volt hétvégén Veled!!! (L) ) és az edzőteremnek legalább 2 hétig. De nem adom fel. Jövő héten, ha törik, ha szakad, megyek Balatonra. Megígértem!

Ilyenkor eszmélek csak rá, mennyivel biztonságosabb 28 négyszetméter.

Nyaralás és miegymás..

Egészen az előző pillanatig abban a hitben éltem, hogy jól sikerült az emelt érettségim. Csakhogy én hülye megnéztem,és azt hiszem elkezdem ásni a gödröt itt a gangon. Minden kétséges közül sikerült kiválasztanom a rosszabbikat. Azért ehhez is kell némi különleges képesség. Sík ideg vagyok. Miért van az,hogy az összes előző évi ugyanilyen emelt érettségi-amiket itthon csinálgattam- tök jól sikerültek, de élesben lefagytam. Édes drága jó Istenem! Most akkor marad a BGF? Pedig de szép is lett volna az anglisztika, ha nem lettem volna ekkora balf***! Ennyit a tavalyi kitűnő érettségimről. Sikerült átalakítanom az összeképet..

Ami szép és jó, az az, hogy a vizsgákra való felkészülés előtt együtt töltjük még a hosszú hétvégét, utána úgyis csak hetente látjuk majd egymást. :’(  Hivatalosak vagyunk családilag cseresznyézni, bográcsozni ebben a szépséges időben, elvileg RETRO-ba is megyünk (már szinte el is felejtettem,hogy milyen), aztán tanulás ezerrel. (Bár most már elgondolkodom azon, hogy mennyit érdemes tanulni, mert úgy látszik a törekvéseimnek baromira nincsen eredménye.)

Ma végre nyakunkba vettük a várost és meglátogattunk egy pár utazási irodát és végül az IBUSZ-nál le is foglaltunk egy utat Horvátországba. Június 21-28. Sőt ráadásul még akkora szerencsénk is volt, hogy a mai napig az általunk kinézett szállodába 20% kedvezménnyel lehetett foglalni. Így hát fejenkénti hatvanpárért egy hetet töltünk majd egy meseszép tengerparti szállodában, aminek ablakai a tengerre néznek,és csak kisétálok majd a teraszkánkra és belebámulok a nagy kékségbe. Milyen jó is lesz! És az egészben az volt a legeslegjobb, hogy totál egyedül intéztük az ügyet. Saját bankkártyával, saját kútfőből, saját felelősséggel. Tudom, ez baromira nem nagy szám csak nekem, mert még mostanában eseget le a tojáshéj a fenekemről és szakad el a köldökzsinórom anyuéktól, de igyekszem . Szóval Horvátország, Rabac, napsütés, tengerpart, meleg!!! Bár ott tartanánk már! Ott legalább lesz időm elgondolkodni az életemen. Lehet, hogy butikos eladónő leszek?

                       

 

Tanulj tinó…

Elérkeztem egy újabb periódushoz. Itt az utolsó hajrá ideje, amikor minden lépésem számít. Igen, ismét itt tartok.
Tavaly ilyenkor hasonlóan éreztem magam. Hullámokkal a fejem felett, amik csak arra vártak, hogy nagy robajjal összecsapjanak, de nem engedtem. Akkor úgy éreztem a folytatás garantált. Pécsre felvesznek és megy tovább az élet a maga szokásos kis medrében.
Csak, hogy nem így történt és egy évet áldoztam az új életemre. Pécsre ugyan felvettek, de én nem mentem, helyette Pestre költöztem és próbáltam lábra állni a szerelem hevében. Most-így lassan egy év távlatában-már ki merem jelenteni, hogy jól döntöttem. Sok mindent megtanultam, semmivel sem lettem kevesebb, és még arra is sikerült rájönnöm, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. És ha már angol, akkor anglisztika és ha anglisztika, akkor emelt angol érettségi, amire ezerrel készülök és már belegebedek. Mindemellett egy hónap és 100 tétel, nem tudom mikor és hogyan vágjak bele, de ha sikerül idegenvezető leszek. Nem állmaim szakmája, de suli mellett is megyegethet és ha másra nem is lenne jó, egy kvíz showban már megállnám a helyem.

A választóvonal a mostani hétvége volt. Balatonon együtt a legjobb barátokkal. Mindenkivel találkoztam és beszélgettem, aki igazán fontos nekem. Ha valamit sajnálok az “új életben” az az, hogy ritkábban látom őket. Viszont most megkaptam azt a lelki löketet, amivel át tudom vészelni az elkövetkezendő időszakot, ami pedig nagy-nagy szívügyem.
És ha addig nem is, júniusban jöhetnek a tollaslabdák és ütők, a hatalmas lángosok, a bor és a bukéja , a fiúknak nem kell ing, jöhetnek pólóban..