Tanulj tinó…

Elérkeztem egy újabb periódushoz. Itt az utolsó hajrá ideje, amikor minden lépésem számít. Igen, ismét itt tartok.
Tavaly ilyenkor hasonlóan éreztem magam. Hullámokkal a fejem felett, amik csak arra vártak, hogy nagy robajjal összecsapjanak, de nem engedtem. Akkor úgy éreztem a folytatás garantált. Pécsre felvesznek és megy tovább az élet a maga szokásos kis medrében.
Csak, hogy nem így történt és egy évet áldoztam az új életemre. Pécsre ugyan felvettek, de én nem mentem, helyette Pestre költöztem és próbáltam lábra állni a szerelem hevében. Most-így lassan egy év távlatában-már ki merem jelenteni, hogy jól döntöttem. Sok mindent megtanultam, semmivel sem lettem kevesebb, és még arra is sikerült rájönnöm, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. És ha már angol, akkor anglisztika és ha anglisztika, akkor emelt angol érettségi, amire ezerrel készülök és már belegebedek. Mindemellett egy hónap és 100 tétel, nem tudom mikor és hogyan vágjak bele, de ha sikerül idegenvezető leszek. Nem állmaim szakmája, de suli mellett is megyegethet és ha másra nem is lenne jó, egy kvíz showban már megállnám a helyem.

A választóvonal a mostani hétvége volt. Balatonon együtt a legjobb barátokkal. Mindenkivel találkoztam és beszélgettem, aki igazán fontos nekem. Ha valamit sajnálok az “új életben” az az, hogy ritkábban látom őket. Viszont most megkaptam azt a lelki löketet, amivel át tudom vészelni az elkövetkezendő időszakot, ami pedig nagy-nagy szívügyem.
És ha addig nem is, júniusban jöhetnek a tollaslabdák és ütők, a hatalmas lángosok, a bor és a bukéja , a fiúknak nem kell ing, jöhetnek pólóban..