Utazó nagykövet

Mint minden második nyáron, idén sem dolgozom. Lehet tippelgetni, hogy ez miért van így, de jövőre talán újra kedvet kapok. Viszont ez az első nyaram, amikor úgy be vagyok táblázva, mintha minimumegy multinacionális cég főnökasszonya lennék. Na jó..kissé túloztam, de az biztos, hogy kilométerben legalább annyit utazom mint egy utazó nagykövet. (Vagy kétszer annyit ).

Nem elég a Pomáz-Pest-Balatonföldvár-Kaposvár négyszög, de Horvátország, Hajdúszoboszló, Debrecen, Lábod és most még Mezőkövesd is belekeveredett a képbe. (Igen… gólyatábor, para stb. De ezt már kifejtettem.) Oké, persze hawaii napfény, semmi dolgom, csak ne kellene ennyit utaznom, hogy mindenkivel válthassak egy-két szót. Már noteszem is van, hogy a különféle családi eseményeket belefirkanthassam, és utazásaimat ezeknek megfelelően alakíthassam, hiszen már két család tagja vagyok és két család az nem EGY-> A programozás okoz némi nehézséget. És akkor még a barátok, hál’Istennek ők általában útba esnek , de mivan ha egy nagyon fontos esemény fedi a családit. Illik ilyenkor a nagyon “illene elmenni”-re nemet mondani? Mert hát nem, és biztosan sokaknak jól esne és én is szeretnék ott lenni, de nem tudok egy nap hat órát utazni, a másik banzájt meg már megintcsak nem mondhatom le (hozzáteszem nem is akarom).. “Mörfi” bácsi megint közbeszólt..