Elképzeléseim

Mindenről van egy elképzelésünk. Na ez a nagy hiba. Mert miután megtörténik,átéljük,megtapasztaljuk a dolgot, rájövünk, semmi sem olyan mint az álmainkban. Most szinte mindenre igaz ez a kiejelentésem. Az egyetemre, a kapcsolatomra, és úgy ámblokk az életemre. A jövőmről való elképzeléseim sohasem tükrözik a későbbiekben átélt valóságot és az esetek döntő többségében negatív irányba billen a mérleg. Persze, most mélyponton vagyok és pár hét múlva újra előállhat a világmindenséget átölelő, boldog egyensúly, de ez még nem az a pillanat. Nagyon nem. És a szívem megszakad..

Vidéki sanzon

Itthon vagyok. Megtaláltam a helyem, a második(vagy harmadik) otthonomat és nagyon jól érzem magam! Végre beköszöntött az a nyugalom, amire már régóta vágytam. Kinézek a hatalmas ablakon és hunyorognom kell,mert az őszi ború mögül kikandikáló nap ereje még a régi. Nagyon is az, mert átmelegít és felvidít. A hatalmas alvások után reggel szó szerint hasunkra süt a nap, a levegő pedig olyan friss, mintha legalább a kerek erdő közepébe csöppentem volna.  Jó itt. Vele és a családjával, akik az én második családom lettek. (Kicsit sok a sorszámnév a család  és otthon szavak előtt..de mit csináljak, ha így van ). Lett egy tündéri kis konyhakuckóm, amit előszeretettel használok. A táv- ,,süssünk-főzzünk együtt”, telefonos főzőműsor anyuval nagyon bevált, mindenki megnyalta mind a tíz ujját. Kezdő szakácsnőként egész jól boldogulok a konyhában. Már sütit is sütöttem, szilvásat… Nem tudom megfogalmazni mennyire jó volt tésztát gyúrni, sodrófával nyújtani, sütőt begyújtani és aztán a lakást betöltő fahéj illat közepette türelmetlenül várni az eredményt.  Kiskoromra emlékeztetett. Ha anyu sütött, mindig vele tartottam. Imádtam a nyers tésztát, enni, nyújtani, dagasztani, keleszteni, pogácsát szaggatni, mézeskalácsot dísztíteni.. Aztán ahogyan felnőttem, alábbhagyott a lelkesedésem, más dolgok kezdtek érdekelni és most újra éreztem a pillangókat a hasamban (erről meg az jut eszembe, amit Dávid mesélt egyik vacsi közben,miszerint az állomásra siettében egy pillangó szállt a szájába, és lerepült a gyomrába ).. Na szóval őrülten élvezem! De ha már beindult a sütés-főzés nem feledkezhetünk meg a mozgásról sem, hiszen ha csak jókat ennénk, attól maximum csak rosszabbul éreznénk magunkat. Így viszont garantált a testi-lelki egyensúly. Újra konditerem és aerobic óra na meg futás ezerrel. Hat év keserves tesióra után végre egyszer igazat adok drága tanárnőmnek, miszerint futni jó. Hat évig mást sem csináltunk mint futottunk,futottunk és ha esetleg nem futottunk,akkor röplabdáztunk. Na ez utóbbi azért volt kegyetlen, mert nekem kb annyi érzékem van a labdajátékokhoz, mint vízilónak a görkorcsolyázáshoz.. Na de visszatérve a futásra: Állati jó! Hol együtt, hol egyedül szelem át a pomázi kis utcákat. És nem is a futás a legjobb benne. Hanem, hogy a friss levegő kitisztítja a gondolataidat. Meg, hogy csak Te vagy és senki más. Senkit nem ismersz, nem futhatsz bele ismerősbe, nem ismered a házakat, új és új útvonalakat barangolhatsz be és ez felér egy átbulizott éjszakával (leszámítva, hogy utána sokkal jobban érzed magad, mint másnaposan ).

Boldog vagyok, hogy kiköltöztünk. Életem egyik legjobb döntése volt.

Ááááááááá..

Még el sem kezdődött az egyetem, de már most megőrülök tőle. Tantárgyfelvétel, ilyen papír-olyan papír, mindezt persze úgy, hogy senki sem magyarázta el neked. Ez valaha normálisabb lesz?