Mindenről van egy elképzelésünk. Na ez a nagy hiba. Mert miután megtörténik,átéljük,megtapasztaljuk a dolgot, rájövünk, semmi sem olyan mint az álmainkban. Most szinte mindenre igaz ez a kiejelentésem. Az egyetemre, a kapcsolatomra, és úgy ámblokk az életemre. A jövőmről való elképzeléseim sohasem tükrözik a későbbiekben átélt valóságot és az esetek döntő többségében negatív irányba billen a mérleg. Persze, most mélyponton vagyok és pár hét múlva újra előállhat a világmindenséget átölelő, boldog egyensúly, de ez még nem az a pillanat. Nagyon nem. És a szívem megszakad..
Szeptember 20, 2008
9 hozzászólás »
A bejegyzéshez tartozó hozzászólások RSS csatornája. TrackBack URI
Nem értek egyet. Tudod, én mindig optimista voltam/vagyok, úgyhogy neked is megjósolhatom, hogy helyre fog állni a “galaktikus balansz”, ahogy nálam is!! És egyikünk kicsi szívét sem éri baj!!! Szee!!
Comment Szerző: butterfly — Szeptember 21, 2008 @ 11:14 am |
Addig egyetértek, hogy hiba túl sokat képzelegni. A képzelgésből lassan elvárások lesznek, és az elvárásokat egyszerűen butaság megengedni magunknak. Én alapvetően pesszimista alkat vagyok, így gyakoribb hogy mindenféle katasztrófákra készítem fel magam lelkileg, ennek is megvan viszont az önbeteljesítő jóslat-szerű veszélye. Igaz azonban, hogy az álomban az a csodálatos, hogy valóra lehet váltani. És vajon ha nem álmodoznál, elindulnál-e egyáltalán bizonyos utakon? Találkoznál-e épp Vele, elutaznál-e épp Oda? Ha nem is úgy történik ahogy álmodtad, de tanultál, tapasztaltál, TÖBB lettél minden lépéseddel. És völgy után hegy jön, ezt se feledd, meg azt se, hogy az Élet a legnagyszerűbb forgatókönyvíró. Fel a fejjel, Angyalka! Helyükre kerülnek a kirakósjáték darabkái, meglásd. Semmi sem véletlen.
Comment Szerző: ronika — Szeptember 21, 2008 @ 6:05 pm |
Én ezért félek néha olyat kiírni, ami még nem történt meg, hanem csak várható, vagy olyat, ami gyakorta változó. Az viszont hogy akkor, amikor az előző bejegyzést írtad jól voltál nem hazugság, nem önámítás, és lehet, hogy most nem olyan, de még lesz, és szép, ha volt.
), de ott benn mélyen mindig a szebbe a jobba reménykedem, és ezt csak így lehet. Aki totál negatívan áll a dolgokhoz az depressziós.
Én azt tartom magamról, hogy realista vagyok(csak hogy legyen ilyen is
Comment Szerző: Leona — Szeptember 21, 2008 @ 9:43 pm |
Szia, nem tartozik a témához, most találtam rá a blogodra és sok érdekes bejegyzésed van.
De addig is, amíg átolvasom szeretettel ajánlok figyelmedbe egy angyalos videoklippet, amelyet nem tudom, hogy ismersz-e, de az én esetemben nagyon belopta magát a szívembe.
Itt a szövege angolul, mert úgy érdemes megnézni, ha látod a szöveget is:
http://www.lyrics4mp3.com/lyrics/rjlmm_morandi+a+n+g+e+l+s.html
és itt a video:
http://www.youtube.com/watch?v=NMPAIAvWbzQ
Ha ajánlhatok valamit, így teljesen idegenként, akkor nagyon megkérnélek, mindenki számára jó lenne ez, hogy tedd be a wordpress widgetek közül az archívumot. Ha az elejére akar valaki visszaolvasni, akkor végig kell kattogtassa a hónapokat, és ez igy rendkivül ciki.
Köszi, üdvözlettel mlgy
Comment Szerző: mlgy — Szeptember 21, 2008 @ 10:00 pm |
Először is a lányoknak a válaszolok:
Most akkor válasszak? Legyek optimista,vagy optimista realista,vagy optimista pesszimista,vagy realista pesszimista?
Na jóóó.. Tudom,hogy nem ez a lényeg,de mindenesetre jópofa. Na és mosolygok,már csak ezért megérte. 
Tény,hogy álmodnia kell az embernek és küzdenie amíg bízva bízik.. DE: Most valahogy semmi sem olyan amilyennek elindult a fejemben, a valóságban és úgy általában. Illetve egyre rosszabb. Nem tudom,milyen mély ez a völgy,de kellene az a (köröshegyi
) csodatalálmány,amivel át tudnám vészelni ezt az időszakot. Mert most valahogy egyedül vagyok. A laptopom és én, és a rohadtul kattogó radiátorok. Na igen. Ja és hogy miért írok le olyat,ami még nem biztos? Mert abban a pillanatban és időszakban teljesen biztosnak tűnt. Én örülnék a legjobban,ha meg tudnám saccolni,hogy melyik állapot meddig tart. De erre MÉG nem vagyok képes.. -Látjátok? Optimista maradok. 
Comment Szerző: angelicdiary — Szeptember 22, 2008 @ 9:23 pm |
És most mlgy:
Köszönöm a klippet,erre most nagyon szükségem volt. Eszembe juttatta,amit már a “gigantikus balanszban” kezdtem elfelejteni,hogy miért is menekültem “Angyalvilágba”. Most újra érzem,amit régen. És ha akkor átsegített ez a gyermekded hit a nehézségeken,akkor most is.
Ami a számot illeti,nekem kicsit túl diszkós,de a végére már rá sem hederítettem és énekeltem. A szöveg pedig magáért beszél. Ami pedig a legjobban tetszett, a kis szárnyast leszámítva
az a gyerekkórus a szám végén,illetve a legutolsó,ártatlan mondat,valamint a kipukkanó buborék. Egy élménnyel gazdagabb lettem. És az együttest is megismertem. Köszi!
Az archiválást pedig igyekszem megcsinálni. Értetek bármit,kedves olvasóim.
Comment Szerző: angelicdiary — Szeptember 22, 2008 @ 9:33 pm |
Én magamra értettem a nembiztosos dolgot
Comment Szerző: Leona — Szeptember 22, 2008 @ 10:42 pm |
Angyalkám, nem is te lennél: galaktikus balansz, nem gigantikus
Jó, tudom, tudom, új szavakat alkotni jóóóó!!! 
Álmodni jó, és álmodni kell, nekem általában valóra is váltak, amikről álmodtam. Ami pedig a hullámvölgyet illeti, ajánlom a “böjtöt” és hogy legyél többet egyedül. Azt hisszük, hogy annál nincs is rosszabb, pedig néha pont az tesz jót!! “Néha el kell távolodni a dolgoktól, hogy megérthessük őket!”
Comment Szerző: butterfly — Szeptember 23, 2008 @ 9:58 am |
Enn, félreértettelek.
Pille: Ami meg az új SZÓT illeti,nem szó,hanem új szószerkezet. :p Ha már kötözködünk.
Na jó,csak vicceltem. De nekem így is tetszik. Szerintem így is van értelme..
Az egyedüllétről meg annyit,hogy nem megvalósítható. Maximum,ha elköltözöm, ugyanis én vagyok itthon kevesebbet. Úgyhogy nem mostanában értem meg a dolgokat.
Comment Szerző: angelicdiary — Szeptember 23, 2008 @ 10:28 pm |