Már egy ideje érlelődik bennem egy post, melynek témája az a bizonyos két betűs szó lett volna, de ez az elmúlt napokban némileg módosult.. Egy héten belül kétszer is hallottam ezt a kifejezést -,,nagyon NŐ”- és nem hagy nyugodni a gondolat, hogy miképpen lehet valaki “nagyonnő” a mai világban. Pedig van ilyen, hiszen a kifejezést nem én találtam ki, férfiak szájából hallottam, tehát egy létező fogalom, csak éppen nekünk nőneműeknek, -azon túl, hogy dícséretnek fogjuk fel- nem mond túl sokat.
Arra, hogy hogyan lehet nő a nő már megszületett a válasz egy bizonyos könyvben, amiről már mindenki hallott. Én most álltam neki másodszor és egyre több mindenben nem értek egyet amúgy iskolázott írójával. (Mindamellett, hogy az elmúlt néhány hétben óriási lelki erőt adott nekem..) Aki olvasta, pontosan tudja milyen nézetet közvetít a könyv: A nő önmagában kell, hogy nő legyen, nem valaki által, nem valakihez viszonyítva.. Igen? És azt hogyan csinálja? Szerintem csak valakihez viszonyítva lehet valaki nő, és ez a valaki általában egy férfi kell legyen -tehát aki elő tudja csalogatni a nőből a benne rejlő NŐ-t. Miért is? Én személy szerint akkor érzem magam nőnek, ha annak látnak és úgy viselkednek velem, ahogyan egy “hölgyhöz” méltó. Ebbe beletartozik a figyelem, kedvesség, udvariasság, finom bókolás, a gáláns cselekedetek, a biztonságérzet, és még igen hosszú a lista. Lányok! Tegyétek a szívetekre a kezeteket! Magatoktól hogyan érzitek magatokat nőnek, ha nem kaptok pozitív visszajelzéseket ,és nem kerültök olykor-olykor a figyelem középpontjába? A válaszom sehogy. Persze előfordulhat, hogy véresen feminista olvasóim most kikelve magukból ellenállnak, de ez akkor is így van, így kell lennie. Baromira nem értek egyet a szerepek felcserélődésével, mert ezzel megszűnt a férfi férfi lenni, és a nő nő. Nem tartom magam konzervatívnak, és abban tökéletesen egyetértek, hogy a szerepeknek ki kell egyenlíteniük egymást (azaz nem szakadhat minden a nő, de a férfi nyakába sem), de nem billenhet el az egyensúly valamelyik irányba. Egy férfi ne uralkodjon a nőn, de adja meg a biztonságot és tartást a párjána,k és segítse amiben tudja; a nő pedig ne akarja mindenben helyettesíteni a férfit -ne ő legyen a családfenntartó, még ha dolgozni kénytelen is, ne apuka menjen gyesre, és ne apuka mosson-főzzön-takarítson és gyereketneveljen, csak segítsen benne (mindemellett lenyírhatja a füvet, kicserélheti az égőket, megszerelheti a műszaki cuccokat és bevásárolhat… és még számtalan módón elláthatja a ház körüli teendőket). Ez most egy kicsit sarkalatosra sikeredett, de a lényeget azt hiszem mindnyájan értitek. 
Visszakanyarodva az eredeti kérdésemhez: ha egy nő úgy tud igazán nő lenni, hogy éreztetik vele, akkor hogy tud nagyonnő lenni? Hogy nagyon éreztetik vele? 
a NŐ:
És a nagy sikerre való tekintettel, íme a Nagyon NŐ 2, kedves pajtásom blogjáról.
