Vártam

Vártam arra, hogy tisztázódjanak a mindennapjaim, és valamiféle napirendet vigyek csöpp kis életembe. De így egy hónap távlatából rá kell jönnöm, idén nem lesz semmiféle napirend, spontán nyaramat élem. Egyik nap itt, a másik nap ott, hirtelen jött telefonhívások, programozások, találkozások, beszélgetések, bulizgatások.. Alapvetően nem vagyok spontán, lépésenként tervezek, csak is egyről a kettőre; így ez a jelenlegi állapot tökéletesen új nekem. Új de annál jobban élvezem.

Vártam, hogy csillapodjanak a kedélyek házaink táján, ám ez a dolog is egy újafajta irányba csapott át, hiszen nem akarnak rendeződni a dolgok és csak fokozódik a gyűlölet. Mindeközben én megpróbálom figyelmen kívül hagyni az eseményeket, és mint passzív szemlélődő, életem eddigi legérzelmesebb nyarát élem. Ezen a nyáron nincsenek heves érzelmek, nagy kiborulások és kibékülések, megagiga partik és padlón heverések. Viszont amolyan kellemes, biztonságot adó a légkör, amelyben mindenki számíthat a másikra. Lehetnének ezek gyermeteg, szentimentális gondolatok is, de úgy érzem még sohasem éreztem ennyire felnőtten. Szeretek és viszont szeretnek, régi barátok, új ismerősök, a már két éve tartó szerelem, és ebből a békés együtt élésből nincs az a gyűlölet ami kibillenthetne. Mert ráébredtem, hogy Meseország van, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, még ha a rossz eleinte győzeldelmeskedik is felette.

               

Pech

Az ágyban fekszem hőemelkedéssel, náthásan, végelgyengüléstől szenvedve, míg inkább pakolnom kellene, hiszen holnap kezdődik a balatoni nyár, de hát valahogyan most mégsem megy..

Miért is lenne más az én formám? Vége ennek az átkozott évnek, itt lenne az alkalom a felüdülésre, és én az ágyban fetrengek egy százas zsepi társaságában életfájdalommal telve. Nyugi, pajtikáim, már dolgozom az ügyön, és természetesen, ha törik, ha szakad, ott leszek, csak még az kérdéses, hogy milyen minőségben. Legalább ma lesz időm végiggondolni, hogy hogyan lehet másfél hétnyi ruhát – meg eztmegazt – összepakolni egy kis bőröndbe, kitalálni, hogy hogyan kapjak levegőt, alaposan végiglapozgatni a TV csatornákon gyagya sorozatokat nézve, és forró, mézes teát kortyolgatni a harmincnyolc fokos melegben. Régen volt már ennyi időm a semmire. De mivel hogy a hasznosat tevéshez befektetett energia szükséges, a jelenlegi energiaminimumon képtelen lennék bármibe is belefogni. Így hát marad a várakozás, hogy holnapra talán jobban leszek, és frissen, üdén, és egészségesen vethetem bele magam az idei első, nyári, balatoni éjszakába.