Pech

Az ágyban fekszem hőemelkedéssel, náthásan, végelgyengüléstől szenvedve, míg inkább pakolnom kellene, hiszen holnap kezdődik a balatoni nyár, de hát valahogyan most mégsem megy..

Miért is lenne más az én formám? Vége ennek az átkozott évnek, itt lenne az alkalom a felüdülésre, és én az ágyban fetrengek egy százas zsepi társaságában életfájdalommal telve. Nyugi, pajtikáim, már dolgozom az ügyön, és természetesen, ha törik, ha szakad, ott leszek, csak még az kérdéses, hogy milyen minőségben. Legalább ma lesz időm végiggondolni, hogy hogyan lehet másfél hétnyi ruhát – meg eztmegazt – összepakolni egy kis bőröndbe, kitalálni, hogy hogyan kapjak levegőt, alaposan végiglapozgatni a TV csatornákon gyagya sorozatokat nézve, és forró, mézes teát kortyolgatni a harmincnyolc fokos melegben. Régen volt már ennyi időm a semmire. De mivel hogy a hasznosat tevéshez befektetett energia szükséges, a jelenlegi energiaminimumon képtelen lennék bármibe is belefogni. Így hát marad a várakozás, hogy holnapra talán jobban leszek, és frissen, üdén, és egészségesen vethetem bele magam az idei első, nyári, balatoni éjszakába.