Minden évben ugyanaz a nyomasztó, pityergésre buzdító, szívfacsaró érzés. Miután kulcsra zártam a nyaraló ajtaját, valami ismét véget ért. Mondhatnám, hogy a 2009-es nyár, de ez már megint, mint minden évben, több annál. Egyfajta elszakadás a megszokottól, messzire költözés a családtól, az úgymond kollégista élet kezdete, a hátizsákos-vonatos hétvégésé. Pedig nincs okom panaszra. Ebből a nyárból kihoztuk a maximumot, főleg a legvégéből (Horvátország, Sopron), talán ezért is olyan nehéz a búcsú. Egyelőre megpróbálok nem gondolni rá, hiszen még másfél hetem van arra, hogy kiélvezzem a szabadságom. Inkább visszaemlékszem a legszebb pillanatokra, mert azokból volt rengeteg. Néhány szó ami hirtelen eszembe jut: Sound, Finlandia
, grillparti, bor, Béla, maracujás Cosmo, Eve, publik, pizza, Rómeó, Budapest Bár, Malinska, Tűztorony, Gyógygödör… BOLDOGSÁG!
Szeptember 2, 2009
Szeptember
3 hozzászólás »
A bejegyzéshez tartozó hozzászólások RSS csatornája. TrackBack URI
…mást akartam írni, mert én is nagyon ilyeneket, meg még ilyenebbeket érzek, de inkább ezen röhögök hangosan: Béla
Comment Szerző: MsLeona — Szeptember 2, 2009 @ 4:30 pm |
Comment Szerző: Angyalka — Szeptember 2, 2009 @ 4:56 pm |
Béla
Comment Szerző: Kacca — Szeptember 3, 2009 @ 2:52 pm |