Mit is vártam a Neptuntól? Képes voltam naivan azt az álmot dédelgetni, hogy ha kettőtől van tárgyfelvétel, akkor kettőtől? Talán a hétezer-háromszázötvennegyedik kattintásnál szakadt el a cérna, de csak a tízezer- negyvenötödiknél jártam sikerrel, viszont akkor learattam a babérokat. Elkapkodtam az utolsó helyeket, diadalittasan hátra dőltem a karosszékben, és sikerrel nyugtáztam a napot. Sikerült. Idén is. Kár, hogy kulturáltabb módja nincsen hazai körökben (tisztelet a kivételnek
).
Szeptember 8, 2009
Mit vártál?
7 hozzászólás »
A bejegyzéshez tartozó hozzászólások RSS csatornája. TrackBack URI
Lehet azért nehezítik, hogy sikerélmény legyen.
Comment Szerző: MsLeona — Szeptember 8, 2009 @ 8:48 pm |
Háát lehet, nem tudom… De ebben az országban kevés olyan dolog van, amiért fizetsz és mögötte ott az értékarányos szolgáltatás is :S
Comment Szerző: Kacca — Szeptember 10, 2009 @ 8:29 am |
Persze, tudom.. Ebbe úgy látszik lassan bele kell törődni.
Comment Szerző: Angyalka — Szeptember 11, 2009 @ 9:46 am |
Nakisnagysám, én bezzeg elsőre betuttam iratkozódni tönkaprítás tárgyba, ez harminc kredites, nem veszed fel?
Hogy vagy kedves öregedő angyalka?
Comment Szerző: putyu — Szeptember 19, 2009 @ 3:42 pm |
Micsoda meglepetés! Putyu!!!
Comment Szerző: butterfly — Szeptember 20, 2009 @ 11:08 am |
Nimán, Rékacica is élvirul!
Elhagytad Hispániát galambocskám?
Comment Szerző: putyu — Szeptember 25, 2009 @ 4:21 pm |
Ohhh… Putyuuu!!!
)) Nálunk sajnos kevesebb kreditet osztogatnak.
Köszönöm, minden a legnagyobb rendben.
Comment Szerző: Angyalka — Szeptember 21, 2009 @ 6:56 pm |