Először is hihetetlenül kiábrándító, amikor a sötétítőfüggönyt elhúzva ugyanaz a látvány fogad, mint lefekvésnél. Aztán pedig még kiábrándítóbb ami ezután következik. A buszmegálló felé ballagva, reggel 6 órakor, döbbenten vettem tudomásul, hogy az alkoholt nem megvető vidéki úriemberek ilyenkor már az ún. Italboltban vidáman töltögetnek, némelyek hangosan vígadnak. Példaértékű frissesség ezen a korai órán. 
Na de az én mérlegem mégiscsak az alvás felé billen (habár nem vetem meg az alkoholt jó helyen és jó időben). Mint a szundítizmus hazai képviselője kijelentem: Soha többé nem akarok sötétben ébredni! NEM és NEM!
(A világosban fekvésről majd egy másik bejegyzésben 
.)
