Érte mindent!

Itt az ideje, hogy összekaparjam a darabjaimat, és írni kezdjek.

Tény, hogy feje tetejére állt a mesevilág. Nyár van, és itthon ülök a gyerekszobában könnyeimet morzsolgatva.. Szaladnak a napok, mindjárt szeptember. Hiányoznak a barátok, hiányzik a Balaton és minden, ami eddig hozzátartozott a szünethez. De most erre nincs idő, vagy ha van is, csak sokkal kevesebb.  Anya lettem, házvezetőnő, ápolónő és feleség… Olyan gondokkal kell szembenéznem nap, mint nap, amikkel még sohasem szembesültem, de bírom a gyűrődést, talán sokkal jobban, mint azt eleinte hittem. Valahogy úgy megy ez, hogy kifele erős, legbelül romokban, és tök egyedül. Nevetségesen hangzik, hogy a történtek ellenére magamat sajnáltatom a világhálón, hiszen most nem rólam kell, hogy szó essen, hanem arról a nőről, akit joggal mondhatok példaképemnek, aki most is olyan erős, hogy le a kalappal, pedig Ő sem számíthat senkire, csak leginkább önmagára. Úgyhogy amint kiírtam magamból, ami bánt, újult erőre kapok és csinálom a dolgom, mert sosem jutunk előrébb, ha engedünk a padló-effektusnak. Szeretnem kell és rengeteget adnom, hogy a teher amit eddig a vállán hordozott átkerüljön az enyémre és tovább forogjon a világ amit Ő épített fel és aminek védőburkában éltük eddigi életünket. Minden megy tovább, csak kicsit másképp. Ha egyedül, hát egyedül, de megteszem.. Érte bármit, és MINDENT!