Serendipity

Ami első hallásra zagyvaságnak tűnik, arról könnyen kiderülhet az ellenkezője. Ez a szó létezik, és mostantól használni is fogom, mert a szívembe férkőzött, mélyen beleásta magát, és onnan nem mozdul. Nem is baj. Így kellett történnie. Mindig is hittem a sorsszerűségben, olykor szörnyenőrültenbetegesmódon figyelem a jeleket, mert hiszem, hogy a sors (de nevezhetjük Istennek is..) választ ad minden kérdésünkre, csak koncentrálni kell. Ez főleg a döntéshelyzetekre és a mélypontokra igaz. Tegnap miután az egész napot bebábozódva töltöttem a szombat esti partit követően, estére annyira meguntam az Animal Planetet (ami egyébként az egyik szívemcsücske), hogy DVD után néztem. Kezembe akadt egy szörnyen gagyi, alkoholos filccel írt cím. Gondoltam a jómagam társaságában töltött vasárnap estéhez ideális. Beraktam. Már az első öt percben világossá vált, hogy a választás sorsszerű volt. Amolyan ,,fortunate accident”, amit kedves fordító kollega ,,véletlen lelemény”-nek fordított és amitől kis híján kitéptem egy marék hajamat. Miért nem felelt meg neki a ,,szerencsés véletlen” vagy a ,,véletlen összeesés”; ,, szerencsés baleset“? Persze biztosan sokan vannak, akiknek a lelemény ugyanazt jelenti, mint fordító haverunknak, de nekem az árnyalatni különbség ellenére valami egészen mást. Talán ezért nem választottam a fordítói specet. Viszont ami a fordítási praktikáknál sokkal fontosabb, az maga a film. Nem egy akkora alakítás, hogy Oscar-díjjal jutalmazzuk (ahogyan nem is tették), de az a kategória, amit érdemes megnéznünk, ha végtelenül romantikusak vagyunk és ha hiszünk a sorsszerűségben. Serendipity.  Ott van mindenütt, csak meg kell látnunk. És ha megláttuk, már csak értelmeznünk kell. Ami engem illet,  mindig ez a legnagyobb buktató az adott történetben.